Bánréti Zoltán (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIX.

Kísérletes nyelvészet


Hipotézisek

A 2. kísérlet azt vizsgálta, hogy a ¬p-t alátámasztó evidenciák jelenléte hasonlóan befolyásolja-e a magyarban a pozitív és negatív eldöntendő kérdő mondatok közötti választást, mint Domaneschi et al. (2017) szerint az angolban és a németben. Az ő eredményeiket összefoglaló (12) alatti táblázat 7. és 8. cellája azt mutatja, hogy ¬p-t alátámasztó evidenciák jelenléte esetén az NKM egyik szerkezeti változata a preferált ezekben a nyelvekben. Tekintettel arra, hogy a magyarban egyedül az (1b)-ben illusztrált főmondati NKM alak található meg mindegyik dialektusban,1 adódott a feltételezés, hogy ¬p-t alátámasztó evidenciák jelenlétében a beszélők ezt az egyetlen NKM alakot fogják előnyben részesíteni, tehát nincs szükség a vizsgált kontextusokat a beszélői elvárásokra vagy azok hiányára utaló információval kibővíteni. A kísérleti elemeket ugyanakkor úgy alkottuk meg, hogy ezek explicite ne hivatkozzanak a p-re vonatkozó beszélői elvárásokra, de ne is zárják ki őket. Így, ha a beszélők csak ezek jelenlétében tartják elfogadhatónak az NKM-et, értelmezhetik azt úgy, hogy egy megfelelő beszélői elvárást képzelnek hozzá, azaz a (16) táblázat 7. cellájának megfelelő konfigurációban.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIX.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 059 933 7


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

Ez a kötet kísérletes nyelvészeti tanulmányokat tartalmaz, azaz olyan kutatások eredményeit ismerteti, amelyek egy tág értelemben vett „laboratóriumban" végzett kísérletek eredményein alapulnak. A kötet koncepciója szerint mind a legmodernebb technikai eszközrendszerekkel felszerelt kísérleti laboratóriumi struktúra, mind valamilyen speciális terep (óvoda, iskola, rehabilitációs intézet), mind pedig az internet, például a Facebook is szolgálhat kísérlet lefuttatásának kereteként. A nyelvészetben alkalmazott kísérletek módszertana természetesen követi a tudományos kísérletek általános paradigmáját és megőrzi annak lényeges jegyét: hogy megismételhető, objektív legyen.

Amíg számos interdiszciplináris területen, így például a neurolingvisztikában és a pszicholingvisztikában, a tudományos kísérleteket a 19. század óta alkalmazzák, addig az olyan nyelvészeti témákban, mint a nyelvtan készítése, a nyelvleírás, viszonylag újabb fejlemény a kísérletes módszertan alkalmazása. Ezt sok minden motiválta, többek között a kurrens nyelvészeti modellek, elméletek és variánsaik versengései és ennek kapcsán olyan objektív bizonyítékok keresése, amelyek csak kísérleti helyzetekben állíthatók elő.

Kötetünk tanulmányait négy tematikus egység szerint csoportosítottuk: 1. Nyelvleírási kérdések, 2. Nyelvelsajátítás, 3. A mesterségesnyelvtan-elsajátítási paradigma alkalmazásai, 4. Nyelvi zavarok.

A szerzők között nemcsak a terület jelentős ismertségű személyiségei, hanem külföldről korábban hazatért, vagy más országokban dolgozó és az itthoniakkal szoros kapcsolatokat fenntartó, sőt Magyarországon működő külföldi kutatók is megtalálhatók, példázva a magyarországi nyelvészet nemzetközi beágyazottságát. Nyolc tanulmány esetében a szerzők mellékeltek a kísérleteik hátteréhez, például az adatbázisokhoz, vagy a keretként szolgáló kutatási projekthez és kutatócsoporthoz elvezető internetes linkeket, melyeket QR-kódok formájában adunk meg. A QR-kódok okostelefonnal azonnal aktív linkekre fordíthatók.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxix//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave