A műszaki gyakorlatban a névleges méreten és a megengedett legnagyobb és legkisebb eltérésen kívül más méret- és tűrésfogalmak, elnevezések is használatosak az előírások kifejezésére, melyek összefüggő rendszert alkotnak. A műszaki méretezés általános és egyedi összefüggéseinek tárgyalásához és a gyakorlatban előforduló méretezési fogalmak egységes értelmezéséhez elkerülhetetlen az egységes jelölések használata. A továbbiakban e könyvben a méreteket latin A betű, míg vonatkozó tűréseiket ϑ és statisztikai adataikat görög betű jelöli (pl. σ szórás). Egy m elemű méretlánc összetevőinek megkülönböztető jele az alsó indexbe helyezett szám vagy azt helyettesítő jel (pl. 1, 2, …, i, …, m–1), míg a zárótag index nélküli. A zárótagra előírt (A’, A’min, A’max, ϑ’, …) és az összetevőkre (A’i, A’imin, A’imax, ϑ’i, …) vonatkozó módosított (illesztő, szabályozó) adatok jele a ’ (felső vessző). Valószínűségi megközelítésben az összetevők és az eredő zárótag valószínűségi méretparamétereit felső indexbe helyezett P paraméter jelöli. Előírt paraméter ’ (felső vesszős) megkülönböztetése automatikusan előírt P’ ≤ 1 valószínűséggel teljesítendő előírásként értelmezett (pl. A’imin = AP’imin; ϑ’ = ϑP’; …).