Török Ádám, Szanyi Miklós (szerk.)

Trendek és töréspontok

Világgazdasági tükör


A gazdasági mutatószámok megbízhatóságáról

A birodalmi, majd a szovjet korszak gazdaságának mutatószámaival az a legnagyobb gond, hogy azok megbízhatósága felettébb kétséges. Jelentős és gyakran hivatkozott művek nem egy esetben egészen más adatokkal dolgoznak. A neves francia történész, Georges Sokoloff (1993) gazdaságtörténeti hangsúlyú monográfiájában például csak két, viszonylag rövid periódus van, amikor az orosz, illetve a szovjet gazdaság teljesítménye felzárkózóban volt az amerikaihoz képest. Ez egyrészt az 1928 és 1940 közti, másrészt az 1948 és 1975 közti periódusra esett. Az első esetben ez azt jelentette, hogy a szovjet gazdaság az amerikai gazdaság arányában mért teljesítménye 21%-ról 28%-ra, míg a második esetben 24%-ról közel 42%-ra nőtt. Sokoloff számításai szerint az Orosz Birodalom Egyesült Államok gazdaságához mért eredménye 1860-tól az első világháborúig terjedő időszakban a folyamatos leszakadást mutatta. Ebben a bő fél évszázadban az orosz gazdaság a kezdeti 40%-os szintről 24%-ra esett vissza, vagyis 1913-ban már csak negyedakkora gazdasági erőt képviselt, mint az Egyesült Államok. Ezzel szemben az ugyancsak gyakran idézett Angus Maddison (2007) szerint 1870-től mind az Orosz Birodalom, mind a helyén létrejövő Szovjetunió gazdaságának teljesítménye folyamatosan távolodott az amerikai teljesítménytől. Adataiból az olvasható ki, hogy az orosz gazdaság 1820-ban még épp háromszorosa volt az amerikainak, ám 1870-ben már az amerikai volt a nagyobb, mégpedig 1,2-szer. Ezzel szemben Sokoloffnál a két gazdaság teljesítménye közti különbség ekkor már 2,5-szeres. Maddison adataiban az az érdekes, hogy számításai szerint az orosz, majd a szovjet gazdaság globális GDP-ből való részesedése a 18. század elejétől folyamatosan – egészen a 20. század közepéig – nőtt, de a 19. század második harmadától már ez is kevés volt ahhoz, hogy állni tudja a versenyt az Egyesült Államokkal. Maddison szerint a múlt század hetvenes éveinek közepén a szovjet gazdaság a világgazdaság 9,4%-át tette ki,126 míg az amerikai 22,1%-át, vagyis a két teljesítmény közti szorzószám 2,35-szörös volt, ami lényegében egybeesik a Sokoloff által közölt adatokkal. Ő ugyanis azt állítja, hogy a szovjet gazdaság teljesítménye 1975-ben 41,7%-a volt az amerikainak, ami lényegében ugyanakkora különbség, mint amit Maddison mért. A fentiekből azt a következtetést lehet levonni, hogy a két jeles szerző – számos eltérő adata dacára – abban mindenképpen egyetért, hogy a szovjet gazdaság teljesítménye a múlt század hetvenes éveiben közelítette meg leginkább az amerikai teljesítményét. És lényegében még arról is azonos véleményen vannak, hogy mekkora a két gazdaság teljesítménye közti különbség. Ha azonban megnézzük a kiváló orosz társadalomtörténész, Borisz Mironov (2015) erre vonatkozó adatait, akkor azt látjuk, hogy miközben szerinte is az 1970-es évek közepén közelítette meg leginkább a szovjet gazdaság teljesítménye az amerikait, eközben a két gazdaság teljesítménye közötti arány nála a Szovjetunió tekintetében lényegesen jobb volt, mint amit Sokoloff és Maddison mért. Szerinte ugyanis a szovjet gazdasági erő a hetvenes évek közepén már 53%-a volt az amerikainak, vagyis az utóbbival összevetve több mint 10%-kal jobb teljesítményre volt képes, mint azt Mironov nyugati kollégái állítják. Az orosz történész adatai is azt mutatják, hogy a szovjet gazdaság amerikaihoz mért teljesítménye 1928 és 1940 között jelentősen, 27%-ról 42%-ra nőtt, ami jóval nagyobb növekedést jelent, mint amit Sokoloff mért. Maddison adatai szerint három olyan periódus is van, amikor az orosz, illetve a szovjet gazdaság növekedésének dinamikája meghaladta a globális átlagot. Ez az 1820 és 1870 közti időszak, amikor az Orosz Birodalom gazdaságának évi átlagos növekedése 0,63%-os volt, míg a világgazdaság növekedési dinamikája csak 0,54%. Majd ugyancsak ilyen korszak volt az 1870 és 1913 közti időszak, amikor az évi átlagos orosz növekedés 2,4%-os volt, szemben a 2,12%-os globális növekedéssel. És ide sorolható még az 1913 és 1950 közti időszak, amikor a késői Orosz Birodalom, majd a Szovjetunió gazdasága átlagosan évi 2,15%-kal nőtt, miközben a világgazdaság növekedési üteme csupán 1,82%-os volt. Mindeközben az amerikai gazdaság növekedési üteme mindhárom periódusban jelentősen meghaladta mind az orosz, mind a szovjet növekedési ütemet. Az ugyanis az említett három, egymást követő periódusban 4,2%-os, majd 3,94%-os, végül pedig 2,84%-os volt. Ugyanakkor az 1950 és 1973 közti periódusban a szovjet gazdaság már lassabban növekedett az évi 4,84%-os átlagával, mint a világgazdaság, amely átlagosan évi 4,9%-os bővülésre volt képes. Ebben az időszakban azonban az amerikai gazdaság átlagos növekedése mind a szovjet, mind a világgazdaság növekedési ütemétől elmaradt, merthogy az ebben a szűk negyedszázadban „mindössze” 3,93%-os volt. Maddison összeállításából az is világosan látszik, hogy a hetvenes évek közepével kezdődő három évtizedben, vagyis 1973 és 2003 között a Szovjetunió kései gazdasága, illetve az 1991 végén függetlenné vált Oroszország gazdaságának növekedése drámaian lelassult, évi átlaga 0,09%-ra zsugorodott. Mindezzel csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy milyen jelentős különbségek mutatkoznak még a legtekintélyesebb és leginkább idézett szerzők között is a birodalmi Oroszország és a Szovjetunió gazdasági teljesítményének megítélésében. Ez nyilván nem kevés problémát okoz, amikor a mai orosz gazdaság teljesítményét megpróbálják összevetni a korábbi korszakok teljesítményével.

Trendek és töréspontok

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 354 1


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

„Ajánlót írni amolyan képzeletbeli, barátságos megszólítása a könyvet böngésző Olvasónak. Meghívás párbeszédre, együtt gondolkodásra, vitatkozásra. A Világgazdasági Tudományos Tanács 2018-ban történt újraalapítása a Magyar Tudományos Akadémia kezdeményezésére maga is e cél érdekében történt. Próbáljuk közösen megérteni a sorsunkat meghatározó világgazdasági folyamatokat! Vitassuk meg a szakemberek által felvázolt problémák szakpolitikai tanulságait!

A meghívó kétségtelenül szelektív, elsősorban azoknak szól, akik nem feltétlenül a saját nézeteiket szeretnék megerősíteni az olvasás során, hanem készek eltérő nézőpontok mérlegelésére. A kötetbe szerkesztett tanulmányok a közgazdászok Szent Gráljának: a gazdasági fejlődésnek különösképpen izgalmas kérdéseire keresnek válaszokat. Hogyan kapcsolódnak a műszaki fejlődés során végbement technológiai forradalmak a hosszú távú gazdasági ciklusokhoz? Miképpen tudjuk ösztönözni a gazdaságban zajló innovációs folyamatokat? Mik lehetnek a titkai a gazdasági növekedés különleges mintázatainak, Japán és Dél-Korea felzárkózásának, Kína nagy ugrásának? Milyen okokkal magyarázhatók a kudarcok, a lemaradások és visszaesések? Létezik-e a közepes jövedelem csapdája, és hogyan lehet belőle kimenekülni? Mi történik és mi fog történni az orosz gazdaságban? Milyen hatása lehet a világgazdaságra az ott várható fejleményeknek? Mi történik a világkereskedelemben a globalizálódó világban, amikor újraélednek a bezárkózást és protekcionizmust erősítő kereskedelempolitikai reflexiók?

Kedves megszólított Olvasó! Kérem, ha izgalmasnak tartja a kérdéseket, olvassa el a könyvet, és kövesse az MTA Világgazdasági Intézet honlapján a remélhetően folytatódó vitasorozat további előadásait és hozzászólásait!”

Fazekas Károly, főigazgató, MTA KRTK

„A kötet a 2017-ben újjászervezett Világgazdasági Tudományos Tanács munkálatainak első terméke. A Tanács a korábbi szervezési struktúrát és működési gyakorlatot újította fel, ami az MTA Világgazdasági Intézete mellett működött, s a nemzetközi gazdasági elemzések megvitatásában és a gyakorlati politikai válaszok kidolgozásában a különféle akadémiai, egyetemi, vállalati és kormányzati szervek szakértőit tömörítette. Hagyományosan törekedett a szűk kormányzati és politikai érdekeken túllépni, a kérdéseket a maguk komplexitásában és ellentmondásosságában közelíteni, az érdekek ütköztetésével és sokszínűségének elismerésével biztosítani az össznemzeti érdekeknek megfelelő válaszok kialakítását.

A kötet három fő témát elemez. Kiemelendő az innováció komplex megközelítése. Az innováció fő hajtóereje a piaci verseny, ugyanakkor feltételezi a szereplők együttműködését, valamint a társadalmi, intézményi és politikai rásegítést. Magyarország számára mind felzárkózás, mind a jövőbeni kapcsolatok szempontjából különösen érdekes a kínai és az orosz modell jövője: hogyan képes Kína a legfejlettebb országok sorába lépni, s milyen esélye van Oroszországnak arra, hogy globálisan versenyző gazdasággá váljon? Az elmúlt időszakban a világkereskedelem ingatagsága és egyensúlyproblémai fokozódtak, ami súlyos feszültségek és bizonytalanságok forrása. A kereskedelmi háborúk, különösen Kína és az USA között súlyos fenyegetést jelentenek a világgazdaságnak, egyúttal a rendkívül nyitott magyar gazdaságnak is.

A tanulmányokat magas elméleti színvonal és a gyakorlati orientáltság jellemzi. Igazolják, hogy nem megalapozottak azok a hiedelmek és vélemények, amelyek kétségbe vonják az akadémiai hálózat − és általában a társadalomtudományi kutatások − színvonalát és hasznosságát.”

Palánkai Tibor

Hivatkozás: https://mersz.hu/szanyi-torok-trendek-es-torespontok//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave