A napkollektorok energetikai mutatóinak értelmezéséhez tekintsük át egy síkkollektor példáján annak működését és energiaáramait. Működése a következő (3.86. ábra): A G0 intenzitással érkező sugárzási energia kis része (G1) az üveg reflexiójának megfelelően visszaverődik, nagyobbik része (G0–G1) átjut (az abszorpció elhanyagolható) és eléri az abszorbert. Az abszorber jó hőelnyelési tulajdonságának köszönhetően a sugárzás nagy részét elnyeli (abszorpció), kisebb részét visszaveri, aminek nagy része kijut az üvegen (G2). Az abszorbált hő: G0–G1–G2. A G1 G2 reflexió okozta veszteségeket optikai veszteségeknek nevezzük, ezek esetében a hullámhossz szinte változatlan. Az elnyelt hő hatására az abszorber melegebb lesz, mint a környezete, ezért hősugárzással (emisszió) és konvekcióval leadja hője egy részét, melyből valamennyi átjut az üvegen (Q ˙2). Másik részét hővezetéssel adja le a hőszigetelésen és a kereten keresztül (Q ˙1). Ezeket nevezzük a kollektor hőveszteségének (Q ˙L=Q ˙1+Q ˙2). A maradék hőt az abszorber átadja a csővezetékekben keringtetett hőhordozó közegnek, amit hasznosítható hőnek nevezünk (Q ˙A=Go-G1-G2-Q ˙1-Q ˙2). Ezt a hőt szállítja a szolár köri csőhálózat a HMV-tárolóba, ahonnan a szekunder körön keresztül jut a fogyasztási helyre (hőleadók, melegvízcsapolók), miközben további veszteségeket szenved, vagyis a Q ˙A még nem azonos a napkollektoros rendszer által termelt, ténylegesen hasznosított hővel.