Az online tanulási környezet olyan online eszközökből és szolgáltatásokból áll, amely a felhasználók számára lehetővé teszi az információszerzést, a kommunikációt, a közös gondolkodást és az együttes munkát, akár földrajzi határokon átívelő együttműködés keretében is. A virtuális környezet pedig már egy olyan háromdimenziós teret jelent, melyben a felhasználók is háromdimenziós megjelenésben, úgynevezett avatarként vesznek részt a kommunikációban és interakcióban, gyakran egyidejű, illetve aszinkron kommunikáció formájában (Papp-Danka 2014, 55.). Megjegyezzük, a két megnevezést a köznapi szóhasználat során gyakorta egymás szinonímájaként kezelik. A virtuális környezetre példának hozhatjuk a „Second Life” internet alapú virtuális világot, amely a felhasználóinak azt teszi lehetővé, hogy avatárjaikon keresztül lépjenek kapcsolatba egymással. Eredetileg virtuális játéknak indult, azonban az oktatásban is kezd teret hódítani: virtuális a tanterem, a kurzus, az oktatók és a tanulók (Molnár 2013). A „Second Life” egyszerre több felhasználó azonos idejű, azonos virtuális térben történő működtetésére képes, és egyértelműen támogatja a virtuális környezetben az együttműködést (Ollé–Lévai 2013). A közösségi oldalak tekintetében figyelemre méltónak tartjuk és várakozással tekintünk arra a kezdeményezésre, mely connect néven indul, és újdonságát az az ígéret adja, hogy már 3D-s élmények nyújtására is alkalmas lesz.