Az eddig bemutatott megfigyelők konstans frekvenciájú periodikus jelet képesek hibamentesen rekonstruálni. A hibamentességet a (2.9) hibajel zérushoz tartása indikálta. Amennyiben a megfigyelt jel frekvenciája nem állandó, a hibajel sem zérus, és a megfigyelt állapotváltozók sem hibamentesek. Bár az AFA képes az időben változó frekvencia követésére, és egyes alkalmazásokban a hiba elhanyagolható, precíz mérések esetén felmerül az igény az egzakt rekonstrukcióra. Példaként említhetők azok a mérések, amelyek során egy rendszert előírt frekvencia–idő függvényű kváziperiodikus jellel gerjesztenek, és mérik a rendszer válaszát. A rendszer sok esetben nem is villamos, hanem mechanikai rendszer, amelynek módusai, illetve nemlineáris viselkedése miatt a felharmonikus-tartalom változik, és jellemző a rendszer állapotára. Ilyen esetekben gyakran az egyes felharmonikusok teljesítményének alapharmonikushoz vett aránya érdekes. A mérés során a növekvő alapharmonikus-frekvenciával a spektrumkép változik, de a mérés eredménye az alapharmonikushoz rögzített mintázat, ezért a spektrumot nem is a frekvenciatengely, hanem az egyes harmonikusok indexe szerint rajzolják ki, illetve rögzítik. Ez az ún. ,,order analysis”, nem elterjedt magyar fordítással sorrendanalízis.