Babinszky László, Halas Veronika (szerk.)

Innovatív takarmányozás


A bélsárral ürített N csökkentése

A takarmányfehérjék emészthetőségének javítása érdekében az aminosavak ileális emészthetőségét kell növelni, hiszen a vastagbélből felszívódó N-tartalmú vegyületek a vizelettel biztosan kiürülnek. Az emészthetőség javítását a felszívódás hatékonyságának növelésével és/vagy az endogén fehérje ürítésének csökkentésével érhetjük el. A takarmányfehérjék emészthetőségét számos antinutritív anyag jelenléte rontja – ilyenek például a proteáz inhibitorok, a lektinek, az NSP és a fitát. A proteáz inhibitorok gátolják a fehérje hidrolízisét, míg a lektinek elsősorban az endogén hányad növelésével csökkentik a látszólagos emészthetőséget. A proteáz inhibitorok aktivitása és a lektinek mennyisége hőkezeléssel eredményesen csökkenthető. Az abrakkomponensek közül a hüvelyes magvak – amelyek a takarmányok fő fehérjeforrását adják – meglehetősen sok és sokféle antinutritív anyagot tartalmaznak. Ezekben a proteáz inhibitorok és a lektinek mennyisége többszöröse az egyéb magvakban lévők értékének. A szója tósztolása éppen azt a célt szolgálja, hogy a fehérje emészthetőségét rontó anyagok mennyisége jelentősen csökkenjen. Amennyiben a hőkezelést nem kielégítő ideig és/vagy hőmérsékleten végzik, akkor a helyes gyakorlathoz képest az aminosavak ileális emészthetősége romlik. Ugyanez a helyzet túlkezelés esetén is, ráadásul túlkezeléskor – habár az ileum végéig felszívódott aminosavak mennyisége csökken – a bélsárból mért fehérjeemészthetőség nő (4. fejezet, 4.8. táblázat). Ez azt jelenti, hogy a N-tartalmú anyagok egy része a vastagbélben szívódik fel, ami viszont egyértelműen növeli a vizelettel távozó N mennyiségét.

Innovatív takarmányozás

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 057 1

Földünk lakóinak száma rohamosan növekszik, ami soha nem tapasztalt méretű igényt támaszt az élelmiszer-termeléssel szemben, miközben környezetünk állapota – egyelőre úgy tűnik – megállíthatatlanul romlik, bolygónk klímája pedig egyre kedvezőtlenebb irányba változik.

Nagy kérdés, hogyan lehet a mind nehezebbé váló feltételek között nemcsak elegendő mennyiségű, hanem megfelelő minőségű, biztonságos és nyomon követhető élelmiszert hatékonyan előállítani, méghozzá úgy, hogy ezzel a környezetet a lehető legkisebb mértékben terheljük.

Az Innovatív takarmányozás című kötet nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy megválaszolja e kérdést, legalábbis az állati eredetű élelmiszer-alapanyagok vonatkozásában. Ezt a rendkívül komplex problémát már nem lehet a megszokott módon megközelíteni, csakis innovatív szemlélettel.

Jelen esetben ez azt jelenti, hogy e modern, interdiszciplináris felfogásban íródott szakkönyv integrálja a társtudományok legújabb kutatási eredményeit a hagyományos takarmányozástudományba, természetszerűleg a „klasszikus” takarmányozási ismeretek alapjaira építve. Ebből adódóan az egyes fejezetek szerzői között a takarmányozástudomány nemzetközi ismertségű kutatói mellett biológust, vegyészt, biokémikust, immunológust, humán és állatorvost, fizikust, műszaki mérnököt, állattenyésztőt, növénytermesztőt és meteorológust is találunk, valamennyien saját területüknek a tudományos világ által elismert, kiváló szakemberei.

A szerzők bíznak benne, hogy könyvük sok hasznosítható információval szolgál mind a kutatásban, a fejlesztésben, az oktatásban, mind pedig a gyakorlatban tevékenykedők számára.

Hivatkozás: https://mersz.hu/babinszky-halas-innovativ-takarmanyozas//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave