Czvikovszky Tibor, Mészáros László, Toldy Andrea

A fenntartható fejlődés technológiái


A villamosságtan kezdetei

Az elektromosságról, az elektronok töltéshordozó karakteréről már az ókori görögöknek is lehetett valami halvány fogalmuk. Ezt figyelhették meg a megdörzsölt borostyánkő (görög: elektron) furcsa vonzóerején. Benjamin Franklin (1706–1790) gondolkodó, természettudós, aki politikusként vett részt Thomas Jeffersonnal és John Adamsszel a Függetlenségi Nyilatkozat (1776) megfogalmazásában (és akinek a képét minden százdolláros bankjegy máig őrzi), 1750 körül nemcsak megfigyelte, de kísérletileg is leírta a légköri villamosságot. Három évtizeddel később Charles de Coulomb (1736–1806) megfogalmazza a villamos töltés és az elektrosztatika alapjait, Alessandro Volta (1745–1827) pedig kémiai feszültségforrásokat, galvánelemeket kreál (1800). A kémia és a fizika tehát a 19. sz. elején már jól hasznosította a fémek elektródpotenciáljáról tapasztaltakat. Gondoljuk meg, hogy a Volta-elemhez hasonló feszültségforrás működik évekig (!) mai kvarcóránkban, gépkocsikulcsunkban, garázskapunk nyitógombjában is. A német Simon Ohm (1789–1854) 1827-ben leírta a feszültség és az elektromos áram összefüggésében a villamos ellenállást (V=I*R).

A fenntartható fejlődés technológiái

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 400 5

Civilizációnk megjelenési formája: a technika. Egy társadalom technikai fejlettségéből, e technika elterjedtségéből, hatékonyságából, hozzáférhetőségéből megítélhető az adott társadalom jóléte, gazdasági színvonala. Azonban ez csak a külső keret. A civilizáció teljes tartalma ennél sokkal több: annak fontos vonása a kultúra, a technika feletti szellemi műveltség. Technika és kultúra – mint a „hardver” és a „szoftver” – együtt jellemzi a civilizációt.

Nyugati, keresztény civilizációnk fejlődése az első ipari forradalom óta szinte töretlen, abból a földközi-tengeri szellemi örökségből kiindulva, amit a görög, római, zsidó, keresztény kultúra gyökereiből merítettünk. Technikai vívmányainkat az egész világ igyekszik ellesni, megtanulni, átvenni, s így gazdasági eredményeinket (pl. GDP) utolérni. Technikánk, s így jólétünk fenntarthatósága, további fejlődési lehetőségünk viszont erősen kétségessé vált az induló 21. században. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a mi nyugati civilizációnk – amely számszerűleg is csak a világ egyhetedére terjed ki –, csak egy a többi (kínai, indiai, japán, arab, afrikai, dél-amerikai stb.) civilizációk között, amelyek kulturális örökségét nem becsülhetjük alá. A világ egyensúlytalansága: a „gazdagok” aránytalan pazarlása, és a „szegények” nélkülözése közötti ellentmondás nemcsak társadalmainkat osztja meg, hanem világméretű feszültségekhez vezet.

A technológiák fenntartható – így a Föld erőforrásaival és a környezettel egyensúlyban tartható – fejlődésén tehát az egész emberiség jövője múlhat. A pazarló fogyasztásnak határa kell hogy legyen. A mennyiségi fejlődés előre jelezhetően korlátozott, de a minőségi fejlődés korlátai még messze vannak. A technika szakemberei számára a szakadatlan fejlesztés és megújulás, az innováció egyre nagyobb, egyre fontosabb feladat, ha másért nem, akkor a magasabb hatékonyság, az alacsonyabb anyag- és energiafelhasználás, az újrahasznosítás, az egészséges körforgás (recycling) érdekében.

A technikatörténet tanulságaiból kiinduló és a korunk fő technológiai ágazatait áttekintő előadássorozat ezt a fejlesztési koncepciót szem előtt tartva, a mai és jövő technológiák fenntartható fejlődésébe vetett hitre alapoz.

Hivatkozás: https://mersz.hu/a-fenntarthato-fejlodes-technologiai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave