Czvikovszky Tibor, Mészáros László, Toldy Andrea

A fenntartható fejlődés technológiái


A láncreakció

A kémia már korábban is ismerte a láncreakció fogalmát. Azt is tudtuk már, hogy az oxidáció gyors formája, az égés is ilyen, és azt is, hogy adott esetben milyen nehéz ennek a láncreakciónak a szabályozástechnikája, műszaki kontroll alatt tartása. (A végletesen felgyorsult égés: robbanás. Alfred Nobel éppen a robbanóanyagok technológiájából szerezte mesés gazdagságát…) A láncreakció: sorozatreakció, amelynek csak az első lépéséhez kell külső energia, és amely ezután „önműködően”, önfenntartó módon rohan végig a következő lépéseken, és a felszabaduló (exoterm) hőenergia bőven elég a következő lépés indításához. Ez a sorozatreakció meg sem áll, amíg a reakcióba vihető anyag el nem fogy. Nos, az 1930-as években a vegyipar már az építő (szintetizáló) láncreakciók szabályozásának, nagyipari hasznosításának technológiáit is jól ismerte. Ekkor már intenzíven folyt a polimerizációs láncreakciókban készülő, hőre lágyuló műanyagok, a PVC, a polisztirol, az akrilátgyanták (plexi) nagy tömegű gyártása. Ezek mind exoterm láncreakciók, ráadásul olyan szénvegyületeken, amelyek alapanyaga is (kőolaj, vegyipari benzin, monomer) és végterméke is (maga a polimer gyanta) éghető, sőt robbanékony.

A fenntartható fejlődés technológiái

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 400 5

Civilizációnk megjelenési formája: a technika. Egy társadalom technikai fejlettségéből, e technika elterjedtségéből, hatékonyságából, hozzáférhetőségéből megítélhető az adott társadalom jóléte, gazdasági színvonala. Azonban ez csak a külső keret. A civilizáció teljes tartalma ennél sokkal több: annak fontos vonása a kultúra, a technika feletti szellemi műveltség. Technika és kultúra – mint a „hardver” és a „szoftver” – együtt jellemzi a civilizációt.

Nyugati, keresztény civilizációnk fejlődése az első ipari forradalom óta szinte töretlen, abból a földközi-tengeri szellemi örökségből kiindulva, amit a görög, római, zsidó, keresztény kultúra gyökereiből merítettünk. Technikai vívmányainkat az egész világ igyekszik ellesni, megtanulni, átvenni, s így gazdasági eredményeinket (pl. GDP) utolérni. Technikánk, s így jólétünk fenntarthatósága, további fejlődési lehetőségünk viszont erősen kétségessé vált az induló 21. században. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a mi nyugati civilizációnk – amely számszerűleg is csak a világ egyhetedére terjed ki –, csak egy a többi (kínai, indiai, japán, arab, afrikai, dél-amerikai stb.) civilizációk között, amelyek kulturális örökségét nem becsülhetjük alá. A világ egyensúlytalansága: a „gazdagok” aránytalan pazarlása, és a „szegények” nélkülözése közötti ellentmondás nemcsak társadalmainkat osztja meg, hanem világméretű feszültségekhez vezet.

A technológiák fenntartható – így a Föld erőforrásaival és a környezettel egyensúlyban tartható – fejlődésén tehát az egész emberiség jövője múlhat. A pazarló fogyasztásnak határa kell hogy legyen. A mennyiségi fejlődés előre jelezhetően korlátozott, de a minőségi fejlődés korlátai még messze vannak. A technika szakemberei számára a szakadatlan fejlesztés és megújulás, az innováció egyre nagyobb, egyre fontosabb feladat, ha másért nem, akkor a magasabb hatékonyság, az alacsonyabb anyag- és energiafelhasználás, az újrahasznosítás, az egészséges körforgás (recycling) érdekében.

A technikatörténet tanulságaiból kiinduló és a korunk fő technológiai ágazatait áttekintő előadássorozat ezt a fejlesztési koncepciót szem előtt tartva, a mai és jövő technológiák fenntartható fejlődésébe vetett hitre alapoz.

Hivatkozás: https://mersz.hu/a-fenntarthato-fejlodes-technologiai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave