Winkler Gusztáv

A hadviselés művészete III.

A zsoldoshadseregektől a vonalharcászatig, 1500–1700


A török elleni felszabadító háború (A Szent Liga háborúja)

A török hadvezetés 1682 őszén rászánja magát egy nagyszabású, Habsburg Birodalom elleni hadjáratra. Mielőtt a hadieseményeket áttekintenénk, át kell tekinteni a török hadművészet, hadszervezet helyzetét, hogy megértsük az ezután következő eseményeket. A török birodalom a XVII. század végére általános válságba jut, nincsenek újabb területszerző hadjáratok, a pénz elértéktelenedik, a birtokok jövedelme csökken. Ezért egyre inkább igény van az újabb területek megszerzésére, az újabb birtokokra, földre. Talán ez az egyik legfontosabb ok a háború kirobbantására. Azonban a társadalomhoz hasonlóan a török hadsereg is a bomlás állapotába kerül. A legfontosabb, hogy a szpáhik és a janicsárok helyzete szép lassan megváltozik. A hűbéres szpáhik már nem helyhez kötöttek, közülük egyre többen foglalkoznak kereskedéssel, vállalnak hivatalt. Így egy komolyabb hadjárat esetén már csak mintegy egyharmaduk állítható fegyverbe. A janicsárok helyzete katonai oldalról még siralmasabb. Megszűnik a nősülési tilalom, egyre többen alapítanak családot, tehát már nem azok a rettenthetetlen harcosok, mint 50-100 évvel korábban. Ezt a tendenciát erősíti a toborzás új iránya is, miszerint (a rablóhadjáratok elmaradásával) már szabad muzulmánok is beléphetnek a janicsárság soraiba. Források szerint 1680 után mintegy 250 000 „áljanicsár” van, akik akár kézműiparral, kereskedéssel foglalkoznak. Így nem lehet csodálni, hogy a birodalomban gyakoriak a katonalázadások, belső harcok. A lázongások egyik oka érdekes módon a katonai vezetésben többségbe kerülő, európai renegátok magas száma.

A hadviselés művészete III.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 404 3

A kötet szerves folytatása Winkler Gusztáv A hadviselés művészete a kezdetektől a magyar államalapításig (I. kötet), illetve A hadviselés művészete a magyar államalapítástól a mohácsi vészig (II. kötet) című könyveinek. Ezekben segítséget kíván nyújtani a történelmi-hadtörténeti események jobb megértéséhez a hadművészet, haditechnika fejlődésének részletes bemutatásával.

Ahhoz, hogy a hadtudomány és a harcászat fejlődését, összefüggéseit folyamatokban lehessen vizsgálni, az egész európai térség egységes bemutatásánál az anyagot az idő függvényében és nem földrajzi tagoltságban kell tárgyalni. Ezzel a módszerrel talán sikerül rámutatni a közös fejlődési irányokra, arra, hogy gyakorlatilag hasonló kultúrájú és társadalmi felépítésű országok, nemzetek hadművészete is szükségszerűen hasonló. Ugyanígy, a cél szerint szeretné bemutatni a haditechnika egységes fejlődését. Természetesen a helyi etnikai, kulturális viszonyok ebben az egységes világban speciális jellegeket is kidomborítanak. Jó példa erre a magyar huszárság, ami tárgyalt korunkban erősödik meg. Az európai áttekintést színesíti azoknak a népeknek a hadművészete, amelyek valamilyen formában kapcsolatba kerültek Európával (pl. törökök).

A mű felépítése hasonló az előző kötetekhez. Nem hadtörténeti áttekintést nyújt, hanem a hadművészet mozgatórugóit, fejlődését követi. Ezt kiegészíti egy folyamatos haditechnikai elemzés. Winkler Gusztáv építőmérnök a hadművészet témakörében írt műveiben az elemzési célú elméleti részeket az adott periódusra jellemző hadjáratok bemutatásával illusztrálja. Az olvasó 30 térképvázlaton, több mint 25 erődítésrajzon és 15 harcrendi vázlaton követheti nyomon a hadművészeti fejlődés történetét, párhuzamosan a magyar hadművészet változásainak a nemzetközi trendekbe való integrálásával.

Hivatkozás: https://mersz.hu/winkler-a-hadviseles-muveszete-iii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave