Winkler Gusztáv

A hadviselés művészete III.

A zsoldoshadseregektől a vonalharcászatig, 1500–1700


A magyar központi hatalom összeomlása

A Mátyás utáni korszak hadszervezetének legértékesebb részét továbbra is a nehézlovasság alkotja, noha szerepe Európa-szerte csökken, főként a tűzfegyverek elterjedése után. Ez a fegyvernem már nem képes önállóan eldönteni csaták sorsát, ugyanakkor a felhasználható banderiális csapatok zömét a nehéz- és a közepes lovasság alkotja. Emellett a nehézlovas csapatok túlnyomó része zsoldos, és általában teljes nehézfegyverzettel rendelkeznek (teljes védőpáncélzat, zárt sisak, pajzs, lándzsa, kard). A banderiális közepes lovasság hasonló, talán könnyebb védőeszközökkel rendelkezett. A kornak megfelelően a központi haderő nehézgyalogsággal is rendelkezett, általában külföldi zsoldoscsapatokat alkalmaztak. A gyalogság felszerelése emiatt megfelelt az európainak (felsőtestet fedő páncél, lándzsa, kard). Megjelennek a tűzfegyverekkel ellátott külön lövészegységek. A harcászatban bizonyos visszafejlődés tapasztalható a Mátyás-korihoz képest, mivel a lövészeket védő külön (pajzsos) alakulatokat, illetve speciális támadó csoportokat nem alkalmaznak. Ilyen módon a védelmi harcban járatos, szilárd védelmi vonalat képző nehézgyalogság vált a meghatározó gyalogos csapatnemmé, amely képes volt a lassú előnyomulásra. Ez a harcászati jellemző azért is elégséges volt, mert a potenciális ellenség, a török sem rendelkezett támadóképes gyalogsággal (2.6. ábra).

A hadviselés művészete III.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 404 3

A kötet szerves folytatása Winkler Gusztáv A hadviselés művészete a kezdetektől a magyar államalapításig (I. kötet), illetve A hadviselés művészete a magyar államalapítástól a mohácsi vészig (II. kötet) című könyveinek. Ezekben segítséget kíván nyújtani a történelmi-hadtörténeti események jobb megértéséhez a hadművészet, haditechnika fejlődésének részletes bemutatásával.

Ahhoz, hogy a hadtudomány és a harcászat fejlődését, összefüggéseit folyamatokban lehessen vizsgálni, az egész európai térség egységes bemutatásánál az anyagot az idő függvényében és nem földrajzi tagoltságban kell tárgyalni. Ezzel a módszerrel talán sikerül rámutatni a közös fejlődési irányokra, arra, hogy gyakorlatilag hasonló kultúrájú és társadalmi felépítésű országok, nemzetek hadművészete is szükségszerűen hasonló. Ugyanígy, a cél szerint szeretné bemutatni a haditechnika egységes fejlődését. Természetesen a helyi etnikai, kulturális viszonyok ebben az egységes világban speciális jellegeket is kidomborítanak. Jó példa erre a magyar huszárság, ami tárgyalt korunkban erősödik meg. Az európai áttekintést színesíti azoknak a népeknek a hadművészete, amelyek valamilyen formában kapcsolatba kerültek Európával (pl. törökök).

A mű felépítése hasonló az előző kötetekhez. Nem hadtörténeti áttekintést nyújt, hanem a hadművészet mozgatórugóit, fejlődését követi. Ezt kiegészíti egy folyamatos haditechnikai elemzés. Winkler Gusztáv építőmérnök a hadművészet témakörében írt műveiben az elemzési célú elméleti részeket az adott periódusra jellemző hadjáratok bemutatásával illusztrálja. Az olvasó 30 térképvázlaton, több mint 25 erődítésrajzon és 15 harcrendi vázlaton követheti nyomon a hadművészeti fejlődés történetét, párhuzamosan a magyar hadművészet változásainak a nemzetközi trendekbe való integrálásával.

Hivatkozás: https://mersz.hu/winkler-a-hadviseles-muveszete-iii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave