Az alábbiakban áttekintjük a magyar végvárrendszer kialakulását, építési módszereit, feladatát. A gyors török betörést, a déli várrendszer áttörését (mint korábban említettük) többek között az tette lehetővé, hogy ez hídfőállások rendszere, amely feladata a Balkán felé irányuló hadjáratok támogatása volt. További megfontolandó dolog, hogy ennek a láncolatnak nincs hadászati mélysége, tehát a stratégiai védelemben nem tölthette be egy országerődítés szerepét (mint láthatjuk a XVI. század eseményeiből). Ezt bizonyítja, hogy az erődláncolat elfoglalása után a török hadsereg a Duna mentén Budáig tudott előnyomulni, igazából ellenállás nélkül. Ezt az állapotot kellett megváltoztatni, tulajdonképpen abból a felismerésből kiindulva, hogy az ország egyébként (pl. mezei hadakkal) képtelen ellenállni a török fenyegetésnek. Ezért a Mohácsot követő 30-40 évben mintegy 100-120 kisebb-nagyobb vár, erőd, város megerősítése, építése, felújítása zajlik két fő lépésben. A nagy szám megértéséhez a végvárrendszer feladatát kell figyelembe venni. Ha abból indulunk ki (és a rendszer tervezői is ezt mérlegelték), hogy egy erősebb török sereg gyakorlatilag minden várat el tud foglalni (a probléma csak a ráfordított idő), akkor olyan védelmi rendszert kell kiépíteni, melynél nem az egyes erődítmények megvédése a leglényegesebb, hanem egy hadviselési időszak alatt az egész hálózat áttörésének megakadályozása. Ezek a korszerűsítések, erődépítkezések tehát nagy (mintegy 100-200 kilométer) mélységben történnek. Ami azt jelenti, hogy a XVI. század folyamán gyakorlatilag kiépül a teljes végvárrendszer. Az ilyen gyors kiépítés fő célja tehát nem az egyes várak, városok statikus megvédése, hanem az ellenség stratégiai előnyomulásának akadályozása addig, amíg véget nem ér az aktív harci időszak. A nagy hadjáratok után aztán meg lehet kísérelni az elfoglalt várak visszaszerzését, vagy tovább lehet erősíteni a védelmi rendszert. Végül is kimondható, hogy az így kiépített végvárrendszer teljesen betöltötte feladatát, és az egyes várak elfoglalásának szomorú (és hősies) eseményeit nem szabad nagyon negatívan értékelni. Az sem mellékes tény, hogy ennek a rendszernek az építési, fenntartási költségei messze túlmutattak az ország lehetőségein, az örökös tartományokon kívül még birodalmi támogatásra is rendszeres szükség volt.