A nyelvtudás kutatói egyetértenek abban, hogy számolni kell egy ún. mentális lexikonnal, amely a nyelvelsajátítás folyamán (bizonyos fokig a teljes életen át) épül ki, és az adott természetes nyelv szavaira, frazémáira vonatkozó információt tartalmazza.26 Az egyes lexikális elemek szimbólumokként jellemezhetők, amelyek meghatározott hangalakot meghatározott jelentéssel társítanak, bárhogy definiáljuk is a nyelvi jel két szubsztanciális oldalával kapcsolatos tudást. Az is egyértelműnek tűnik, hogy a lexémák elsajátításában döntő szerepe van a nyelvi tapasztalatnak és az általános tanulási képességnek. A szókészlet kiépülésének magyarázatában kevés szükség van nyelvspecifikus (azaz specifikusan a nyelvi képességet érintő) velünk született tudás feltételezésére, hiszen a tanulás kulcsa alighanem az az asszociatív művelet, amely képes kétféle, a figyelem fókuszában egyidejűleg jelentkező tapasztalat (egy perceptuális élmény és egy felismert „jelentés” vagy „kommunikatív szándék”) összekapcsolására, majd e kapcsolat tárolására, felidézésére. Végül nehezen tagadható az is, hogy a mentális lexikon hálózat, amelyben kapcsolat van a hasonló alakú, illetve a hasonló jelentésű szavak között; utóbbi tényt előfeszítési kísérletek is messzemenően igazolják (l. Bybee 2001: 25).