Imrényi András

A magyar mondat viszonyhálózati modellje


A mentális terek elmélete

A nyelv hálózati modelljéhez illeszkedik a kognitív nyelvészeten belül a mentális terek elmélete is (Fauconnier 1985, 1997). Az elmélet – Langacker megközelítésmódjával szemben – nem a szimbolikus nyelvi szerkezetek részletező vizsgálatára összpontosít, hanem azokra a nyelvi tevékenység hátterében álló („offstage”) kognitív műveletekre és állandó változásnak kitett struktúrákra, amelyek révén a diskurzus folyamán jelentéseket konstruálunk. Az elmélet szerint ez oly módon történik, hogy a diskurzus adott pontjain fogalmi csomagokat, ún. mentális tereket hívunk elő, amelyek különféle elemek és a viszonyaik részleges kognitív modelljét tartalmazzák. E terekre „úgy is tekinthetünk, mint gondolkodásunk egy-egy felvillanó, aprócska villanykörtéjére. A »megvilágított« terület megegyezik az aktiválásra kerülő mentális térrel” (Kövecses–Benczes 2010: 159).

A magyar mondat viszonyhálózati modellje

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 425 8

A kötet célja annak megmutatása, hogy a hagyományos mondatábrázolásban tükröződő viszonyhálózati szemlélet megtartásával is lehetséges érdemi lépéseket tenni a szórend értelmezése felé. E lehetőség abból fakad, hogy a kifejezések disztribúciójáról nemcsak összetevős szerkezeti elemzéssel adhatunk számot, hanem úgy is, ha elhelyezkedésüket egymáshoz képest határozzuk meg, s a szórendet az elemi egységek közötti viszonyok mint forma-jelentés párok jelölői oldalához kötjük. A dolgozat fő megállapítása az, hogy a magyar mondat szerkezeti elemzésében a döntően alaktani eszközökkel jelölt mondatrészviszonyok (alany, tárgy stb.) mellett szükség van a hálózat olyan egyéb dimenzióit alkotó jelentésviszonyok feltárására is, amelyek jelölésében a szórend és a prozódia játszik kulcsszerepet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/a-magyar-mondat-viszonyhalozati-modellje//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave