Imrényi András

A magyar mondat viszonyhálózati modellje


A protoállítás fogalma

Az előző rész fő üzenete, hogy a magyar igei állítmány funkcionális értelemben nem mondatrész, hanem sematikus mondategész. Ha azonban így van, akkor olyan tulajdonságokat is hozzá kell rendelnünk, mint az illokúció (kijelentő vagy más funkció, vö. Hudson (58)-ban idézett gondolatát) és a polaritás (pozitív vagy negatív). Természetesen maga az állítmány nem lehet képes mindenféle mondattípus önálló kifejezésére: például kiegészítendő kérdést nem tehetünk fel kérdő névmási bővítmény nélkül, a tagadó mondatoknak pedig a magyarban nélkülözhetetlen eleme a tagadószó.53 Ebből az következik, hogy az igei állítmány csak az alapértelmezést adhatja meg, illetve jelezheti – pl. szórendi, prozódiai eszközökkel – az alapértelmezéstől való eltérés tényét. Az eltérés mikéntjének jelzése gyakran már a bővítmények, módosító elemek feladata.

A magyar mondat viszonyhálózati modellje

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 425 8

A kötet célja annak megmutatása, hogy a hagyományos mondatábrázolásban tükröződő viszonyhálózati szemlélet megtartásával is lehetséges érdemi lépéseket tenni a szórend értelmezése felé. E lehetőség abból fakad, hogy a kifejezések disztribúciójáról nemcsak összetevős szerkezeti elemzéssel adhatunk számot, hanem úgy is, ha elhelyezkedésüket egymáshoz képest határozzuk meg, s a szórendet az elemi egységek közötti viszonyok mint forma-jelentés párok jelölői oldalához kötjük. A dolgozat fő megállapítása az, hogy a magyar mondat szerkezeti elemzésében a döntően alaktani eszközökkel jelölt mondatrészviszonyok (alany, tárgy stb.) mellett szükség van a hálózat olyan egyéb dimenzióit alkotó jelentésviszonyok feltárására is, amelyek jelölésében a szórend és a prozódia játszik kulcsszerepet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/a-magyar-mondat-viszonyhalozati-modellje//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave