Imrényi András

A magyar mondat viszonyhálózati modellje


Idegen nyelvi alkalmazás

A 4. fejezetben bemutatott mondatmodell sikerének egyik próbája az lehet, ha a kulcsfogalmakat más nyelvek elemzésére is felhasználjuk. Ez annak ellenére így van, hogy a funkcionális kognitív kiindulópont nem követeli meg, sőt elveti a vizsgált természetes nyelv modelljének a hipotetizált Univerzális Grammatikára való állandó vonatkoztatását. Attól ugyanis, hogy kétségbe vonjuk egy specifikusan nyelvi természetű velünk született tudásfajta létét, még számolnunk kell a nyelvi változatosság korlátaival, amelyek az ember fajra jellemző biológiai, pszichológiai és szociális adottságaival, valamint a nyelv társas megismerésben betöltött alapfunkcióinak minden népcsoportban azonos természetével lehetnek kapcsolatosak.

A magyar mondat viszonyhálózati modellje

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 425 8

A kötet célja annak megmutatása, hogy a hagyományos mondatábrázolásban tükröződő viszonyhálózati szemlélet megtartásával is lehetséges érdemi lépéseket tenni a szórend értelmezése felé. E lehetőség abból fakad, hogy a kifejezések disztribúciójáról nemcsak összetevős szerkezeti elemzéssel adhatunk számot, hanem úgy is, ha elhelyezkedésüket egymáshoz képest határozzuk meg, s a szórendet az elemi egységek közötti viszonyok mint forma-jelentés párok jelölői oldalához kötjük. A dolgozat fő megállapítása az, hogy a magyar mondat szerkezeti elemzésében a döntően alaktani eszközökkel jelölt mondatrészviszonyok (alany, tárgy stb.) mellett szükség van a hálózat olyan egyéb dimenzióit alkotó jelentésviszonyok feltárására is, amelyek jelölésében a szórend és a prozódia játszik kulcsszerepet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/a-magyar-mondat-viszonyhalozati-modellje//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave