Mészáros István (szerk.)

Anyagismeret


Keménységmérés

A korai keménységmérési eljárások (1822) a természetes ásványokon alapultak, mégpedig azon a jelenségen, hogy a keményebb anyag karcolta a lágyabbat. Meghatározott anyagok ezen tulajdonságát sorba rendezve az úgynevezett Mohs-skála adódik, amelynek tetején a gyémánt található (keménységindexe 10), míg a skála alján a zsírkő helyezkedik el (keménységindexe 1). A bázisnak választott ásványokkal elvégezve a karcolási tesztet, az adott anyag viszonylag egyszerűen besorolható két ásvány közé (az egyik ásványt az adott anyag már nem karcolta, a Mohs-skálán alatta elhelyezkedő ásványt pedig már igen). A pontosabb, mennyiségi vizsgálatok a későbbiek során alakultak ki, amelyek során adott geometriájú (nagy keménységű) behatolótestet definiált körülmények között (erőhatás, sebesség, időtartam) a mérendő anyagból készült próbatest felületébe kell nyomni. A behatolótest által okozott képlékeny alakváltozás nyomát lemérve, egyszerű összefüggésekkel meghatározható a keménységre jellemző számérték, amely relatív mennyiség, ami azt jelenti, hogy pontosan csak az azonos eljárással meghatározott mennyiségek hasonlíthatók össze.

Anyagismeret

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 059 956 6

E tankönyv a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Karának alapképzésében oktatott, Anyagismeret című tantárgyak ismeretanyagát tartalmazza. A tankönyv az anyagtudomány néhány alapvető fejezetét, egyes technológiai ismereteket továbbá a mérnöki gyakorlat számára fontos anyagismereti kérdéseket tárgyalja.

Hivatkozás: https://mersz.hu/meszaros-anyagismeret//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave