Borbély Gábor

Civakodó angyalok

Fordítók és fordítások a 12–13. Században

A 12. század legjelentősebb fordítói a görög, arab és zsidó filozófia és tudományosság közvetítői voltak. Működésük színhelye elsősorban Itália volt (a bizánci birodalommal való élénk kapcsolatok, valamint a dél-itáliai görög tradíciók miatt), valamint Hispánia, a keresztény, zsidó és arab kultúra érintkezésének egyik legfontosabb területe. Ezek a fordítók általában a fejedelmi udvarokban és jelentős egyházi központokban működtek, és nem az oktatási intézményekben. Számos fordító használja azt a fordulatot az első szórványos 11. századi fordításoktól kezdve, hogy a fordításokra azért van szükség, mert a latinok érzik filozófiai és tudományos műveltségük hiányos voltát. A 12. századi fordítók ennek az ínségnek a leküzdésére törekedtek, és jelentősen hozzájárultak a nyugati filozófia és tudományosság fejlődéséhez.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 431 9

Filozófia

„Ha tehát sem klerikus, sem laikus, sem pedig szerzetes nem vagy, akkor képtelen vagyok kitalálni, hogy milyen néven nevezzelek. (…) A nevek ugyanis el szokták veszíteni tulajdonképpeni jelentésüket akkor, amikor az általuk jelölt dolgok megszűnnek tökéletesek lenni. Ha eltávolítjuk a ház tetejét vagy a falát, akkor a házat csak tökéletlen háznak nevezzük. Hasonlóképpen: ha azt a testrészt, amely férfivá tesz, eltávolítjuk, téged nem Péternek, hanem tök-életlen Péternek kell, hogy nevezzünk” (Roscellinus levele Petrus Abaelardushoz).

„Az ember valamennyi törekvése között a bölcsességre irányuló a legtökéletesebb, a legmagasztosabb, a leghasznosabb és a legörömtelibb. A legtökéletesebb azért, mert amilyen mértékben törekszik az ember a bölcsességre, oly mértékben részesül - legalábbis valamelyest - az igaz boldogságban (…). A legmagasztosabb viszont azért, mert az ember a leginkább ennek révén válik az Isten hasonmásává, aki mindent a bölcsességben hozott létre; s mivel a hasonlóság a szeretet oka, a bölcsességre irányuló törekvés mindenekelőtt a barátság révén köt össze bennünket Istennel (…). A leghasznosabb pedig azért, mert a bölcsesség révén jutunk el a halhatatlanság birodalmába: a bölcsesség kívánása tehát elvezet az örök uralomhoz. A legörömtelibb végül azért, mert nincsen keserűség a társaságában; nincsen bosszúság a vele való élésben, hanem csak vígság és öröm” (Aquinói Szent Tamás, Summa contra gentiles, Első könyv, Második fejezet).

Hivatkozás: https://mersz.hu/borbely-civakodo-angyalok//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero