Borbély Gábor

Civakodó angyalok


Ockham művei

Ockham Londonban készítette el Szentencia-kommentárja első könyvének a szerkesztett változatát (Ordinatio), ebből az időből származik összefoglaló logikai műve, a Summa logicae (SL), valamint az arisztotelészi Kategóriákhoz, Hermeneutikához, Szofisztikus cáfolatokhoz, Fizikához írott kommentárjai és Porphüriosz Eiszagógéjához írt kommentárja. Londoni disputáinak írott és szerkesztett változata (Quaestiones quodlibetales) valamivel később, az avignoni tartózkodása idején nyerte el végleges formáját (1324–1325). 1321 és 1324 között írta továbbá az Tractatus de praedestinatione et de praescientia Dei respectu futurorum contingentium (Értekezés Isten előretudásáról, eleve elrendeléséről és a jövőbeli esetleges dolgokról) című szöveget. Legfontosabb politikai írásai az Opus nonaginta dierum (Kilencvennapos mű, 1332– 1334), az Epistola ad Fratres Minores in capitulo apud Assisium congregatos (Levél az Assisi káptalanon összegyűlt ferences testvérekhez; 1334), a Dialogus (Dialógus, 1334–1346), valamint az Octo quaestiones de potestate papae (Nyolc kérdés a pápai hatalomról; 1340–1341). A Szentencia-kommentárjának II–IV. könyve csak reportatióként maradt fönn.

Civakodó angyalok

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 431 9

„Ha tehát sem klerikus, sem laikus, sem pedig szerzetes nem vagy, akkor képtelen vagyok kitalálni, hogy milyen néven nevezzelek. (…) A nevek ugyanis el szokták veszíteni tulajdonképpeni jelentésüket akkor, amikor az általuk jelölt dolgok megszűnnek tökéletesek lenni. Ha eltávolítjuk a ház tetejét vagy a falát, akkor a házat csak tökéletlen háznak nevezzük. Hasonlóképpen: ha azt a testrészt, amely férfivá tesz, eltávolítjuk, téged nem Péternek, hanem tök-életlen Péternek kell, hogy nevezzünk” (Roscellinus levele Petrus Abaelardushoz).

„Az ember valamennyi törekvése között a bölcsességre irányuló a legtökéletesebb, a legmagasztosabb, a leghasznosabb és a legörömtelibb. A legtökéletesebb azért, mert amilyen mértékben törekszik az ember a bölcsességre, oly mértékben részesül - legalábbis valamelyest - az igaz boldogságban (…). A legmagasztosabb viszont azért, mert az ember a leginkább ennek révén válik az Isten hasonmásává, aki mindent a bölcsességben hozott létre; s mivel a hasonlóság a szeretet oka, a bölcsességre irányuló törekvés mindenekelőtt a barátság révén köt össze bennünket Istennel (…). A leghasznosabb pedig azért, mert a bölcsesség révén jutunk el a halhatatlanság birodalmába: a bölcsesség kívánása tehát elvezet az örök uralomhoz. A legörömtelibb végül azért, mert nincsen keserűség a társaságában; nincsen bosszúság a vele való élésben, hanem csak vígság és öröm” (Aquinói Szent Tamás, Summa contra gentiles, Első könyv, Második fejezet).

Hivatkozás: https://mersz.hu/borbely-civakodo-angyalok//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave