Ha elfogadjuk, hogy a mobilitás története az innovációk története, akkor ez az axióma a turisztikai mobilitásra hatványozottan igaz. A tér és az idő gerjesztette kihívásokra adott válaszokkal, a távolság leküzdésével és az arra fordított idő lerövidítésével az emberiség egy régi adósságát törlesztette, történetesen a mobilitás akadálymentesítésének útjára lépett (Illés, 2001; Farkas, 2019). Miközben a kerék megjelenésétől az első gőzmozdony útnak indulásáig mintegy öt évezred telt el, addig Stephenson „Locomotion”-jének 1825. évi bemutatkozásától a DC–8-asok által megtestesített sugárhajtóműves légi utasszállítás 1958. évi kezdetéig már csak 133 évet kellett várni. A technológiai innováció felgyorsult és kilépett az európai keretek közül, a XX. század 60-as éveitől a távolság és az idő értelmezése teljesen új dimenzióba került, amely jelenség egyik legnagyobb haszonélvezője a turizmus lett. A jet-korszak hajnalán a világ éves turistaforgalma tízmilliós nagyságrendű volt, 2018-ban már az 1,4 milliárdot is meghaladta a nemzetközi turistaérkezések száma, a turizmus mindössze néhány évtized alatt vált a világgazdaságot meghatározó globális iparággá. A siker receptjét senki sem őrzi, bárki számára hozzáférhető, az összetevők között az innováció Schumpeter által egykor megkülönböztetett altípusai (úgymint a termék-, a folyamat-, a piaci, beszerzési és a szervezeti innovációk) egyaránt megtalálhatók (Piskóti, 2007). A turizmus példaértékű fejlődéséhez az organikus fejlesztéseken túlmenően a piacot meghökkentő, később paradigmaváltónak bizonyuló újítások is hozzájárultak, amelyek jelentős része technológiai jellegű volt, de például az üzemeltetési, az értékesítési, a szervezeti, a logisztikai, vagy az utóbbi időkben észlelhető társadalmi innovációk is befolyásolták a kedvező előjelű változásokat. Ugyan az űrhajó jelenleg nem tartozik a turisztikai mobilitás mindennapos járműparkjába, de Denis Tito, amerikai milliárdos 2001-ben tett első űrutazása óta a turizmus fejlődésére hatást gyakorló technológiai innovációkat lajstromba vevőknek ezzel a „közlekedési eszközzel” is csakhamar számolniuk kell. Kétségtelen, hogy a totális turizmus korszakába átvezető fejlesztések közül a bárki által elérhető online foglalási, értékesítési rendszerek megjelenése, a fapados légitársaságok piacra lépése és a kapcsolati hálózatokon keresztül terjedő, szinte korlátlan képi információáramlást biztosító közösségi média térhódítása volt a legnagyobb hatásfokú (Dávid–Szűcs, 2009). Napjainkban a turizmus szektorban is égető munkaerőhiány megoldásában hozhat enyhülést a robotizáció, vagyis olyan innovatív szolgáltató szerkezetek alkalmazása, amelyek programozott, mesterséges intelligencián nyugvó döntéshozatali és kommunikációs képességüknek köszönhetően segítik a vendégek igényeinek kielégítését és egyes (rész)területeken helyettesítik az alkalmazottak feladatvégzését (Molich–Stefán, 2017). A turizmusipart érintő digitális forradalom egyik vadhajtása az úgynevezett virtuális turizmus, amely professzionális, audiovizuális elemekkel operálva, háromdimenziós teret stimulálva éri el a desztinációban való tartózkodás érzését (Juhász, 2016).