Záray Gyula, Mihucz Viktor Gábor (szerk.)

Az elemanalitika korszerű módszerei

2., átdolgozott kiadás


Atomizáló rendszerek

Az AAS, bár léteznek szilárdmintás alkalmazásai, az elemzések volumenét tekintve elsősorban oldatok elemzésére alkalmazott méréstechnika. Az atomizáló rendszer feladata, hogy az oldat, a folyadékban diszpergált részecskéket tartalmazó (szol, szuszpenzió), illetve a szilárd mintából abszorpcióra képes atomokat állítson elő. Ez történhet kémiai vagy termikus hatásra. Bár sok kémiai reakció ismert, amelyekkel vegyületekből elemeket lehet előállítani, a művelet egyéb energiaközlés nélkül csak a higany esetében tud mérhető atomgőz-koncentrációt produkálni [71]. A többi esetben a vizsgálandó elem vegyületeit nagy hőmérsékletű térben (1000–2000–3000 K) kell atomokra bontani. Erre két módszer honosodott meg, egyik a lángok alkalmazása, a másik az elektrotermikusan fűtött térben történő atomizálás. Az ETA az AAS önálló ágává fejlődött. Közel három nagyságrenddel kisebb kimutatási határral rendelkezik, mint az FAAS ezért nem egyszerűen csak az atomizálás egyik alternatívája, hanem a lángatomizálást jelentősen kibővítő lehetőség a nyomelem-analitikában. Hasonló a helyzet a hideggőzös, hidridfejlesztéses technikával. Ez csak a hideggőzös esetben jelent atomizálási alternatívát. A hidridek, alkilok stb. képzésén alapuló módszerek ugyanis közvetlenül nem szolgáltatnak atomokat. Helyesebb ezért inkább a mintabevitel speciális eseteként tekinteni őket. A mintából hidrid vagy másfajta illékony vegyületformában az abszorpciós térbe juttatott vizsgálandó komponenst a lángba helyezett kvarccsőben vagy elektromos fűtéssel rendelkező csőben kell atomokra bontani. Ezek atomizálásához azonban az elektrotemikus atomizálásnál használtnál jóval alacsonyabb hőmérséklet elegendő (T < 1200 K). Dedina és Rubeska a hidrideket és a hidrogént tartalmazó gázelegyet nem kívülről fűti fel, hanem a gázelegyet felhasználva a küvetta előtt egy mikrolángot hoz létre. Az égéstermék az elbomlott hidridekkel jut be további fűtést már nem igénylő küvettába [72, 73].

Az elemanalitika korszerű módszerei

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 448 7

Dr. Záray Gyula egyetemi tanár által 2006-ban szerkesztett és részben írt Az elemanalitika korszerű módszerei című könyv több évtizedes hiánypótló mű volt, ami az elmúlt tíz évben rendkívül hasznos segédeszköznek bizonyult az egyetemeinken kémiát alap- és mesterfokon tanuló, illetve PhD-tanulmányokat folytató hallgatók körében. A könyv nyomtatott változatának valamennyi példánya vevőre talált. Ez nem meglepő, hiszen a szerzők magas szinten, ugyanakkor közérthetően ismertetik a műszeres elemanalitikai módszerek széles skáláját, ötvözve az elméleti és a gyakorlati ismereteket. Záray Gyula kezdeményezésére több szerző kiegészítette fejezetét az adott szakterület (pl. optikai spektroszkópia, atomabszorpciós spektrometria, induktív csatolású optikai emissziós spektrometria, induktív csatolású plazma tömegspektrometria, lézerspektroszkópia és az ezekhez kapcsolódó minta-előkészítési eljárások) legújabb eredményeivel. Az átdolgozott változat szerkesztésében tevékenyen részt vett Záray professzor munkatársa, Mihucz Viktor Gábor egyetemi docens, aki az atomspektrometriában alkalmazott minta-előkészítési módszerekkel foglalkozó fejezetet a legújabb eredményekkel bővítette. Az Akadémiai Kiadó kezdeményezésére az átdolgozott mű 2017-ben elektronikus formában is megjelent. A könyvben összefoglalt ismeretanyag hasznos információkat nyújt számos szakterületen (pl. műszaki kémia, biokémia, klinikai kémia, geokémia, agrokémia) dolgozó analitikus számára, ezért papíralapú formában való kiadása is indokolt. (Dr. Orbán Miklós professor emeritus ELTE Kémiai Intézet)

Hivatkozás: https://mersz.hu/zaray-mihucz-az-elemanalitika-korszeru-modszerei-2-atd-kiadas//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave