Olvashatunk arról, hogy mit gondoltak Steve Jobs-ról azok, akik látták, és azok, akik sosem látták. Láthatunk néhány produktumot, mint például az iPhone vagy az iPad, de sohasem láthatjuk a gondolkodást magát, aminek nyomán egy vezető a szervezetbe beenged egy újsütetű kiutat. Általánosítva mondhatnám, hogy láttunk már vezetőt, és hallottunk a döntéseiről, de még soha senki sem látta a döntéshozás gondolkodási folyamatát. Mindenki látott már olyan embert, aki rövidebb-hosszabb ideig álldogált a kirakat előtt, nézett egy cipőt majd megvette. „Ez ’a szerelem első látásra’ néven ismert történet. Döntési modellként úgy nevezem: először meglátjuk. Meglepő, milyen sok döntés születik így – például, amikor az állásinterjú első két másodpercében eldöntjük valakiről, hogy felvesszük-e, vagy megveszünk egy lakást, csak mert megtetszett. Nem feltétlenül szeszélyekről van szó, lehetnek ezek meglátások is” (Mintzberg, 2019:29). Olyat is látott mindenki, aki utána bement a boltba és megvette, vagy nem, és olyat is látott, aki be se ment, hanem napokig számolgatott, és utána visszament, vagy nem. Döntéshozót és döntést is látott már mindenki, sőt meg is tapasztalta a döntést, de a döntéshozó gondolkodásába még senki sem látott bele. Mégis sokan veszik a bátorságot, és megpróbálják leírni azt, amit se ők, se mások soha nem láttak.