Legfőbb kérdés, hogy a gyermekek hogyan tanulják meg elfogadni a közös játék szabályait. A szabályok alkalmazásának első, kb. a 3. életévig terjedő időszaka a motoros viselkedés szakasza, mely a szokások elsajátításának ideje, igazi együttműködés nem jellemzi a gyermekek csoportját. Ezt követi a heteronóm erkölcsi szakasz, a gyermek 3–7 éves kora között, melyben a szabályok egocentrikusak, és megkérdőjelezhetetlen törvényként reprezentálódnak a gyermeki gondolkodásban, vagyis ebben az életkori szakaszban a gyermek még nem ismeri fel a szabályok társas viselkedést szervező funkcióját. Egyrészt önmaga érdekei szerint kívánja a játék menetét irányítani, másrészt a szabály iránti tisztelet irányítja viselkedését. Ebből alakul ki ennek a szakasznak jellegzetes ellentmondása: a gyermek sokszor megszegi a társas konvenciókat a saját szabályaihoz való ragaszkodás következtében. A szabályok alkalmazásának harmadik szakasza 7–10 év között az autonóm erkölcs szakasza, melyet a társakkal való kooperáció és együttműködés igénye jellemez, ez az alapja a kölcsönös megértésnek. Piaget szerint a szabályjátékok megjelenése különös jelentőséggel bír az erkölcsi fejlődés területén, mivel az ezekben való részvétel a konkrét műveletek társas szférában való megjelenése (egocentrizmus csökkenése, konzerváció megjelenése). Szerinte a szabályjátékok társadalmi modellként működnek, mivel a gyerekek ezáltal gyakorolhatják saját vágyaik szembeállítását a társadalmi normákkal (Ranschburg, 2014).