Steve de Shazer megoldásfókuszú rövid terápiás módszerét (1985) a szakirodalom a stratégikus pszichoterápiák közé sorolja, és egyéni, illetve családterápiás eljárásnak tekinti. Steve de Shazer szociális munkás, aki problémamegoldó modelljének szemléletét a szociális esetmunka alapelveivel tartja megegyezőnek, a szociális esetmunka eszköztárát használja, fókuszba állítja a klienst bénító körforgás leírását kivételekkel, és megállapítja, hogy a konstruktív viselkedést képviselő kivétel válik szabállyá. Ezért a modell két meghatározó eleme a „probléma mint szabály” és a „kivételes viselkedés mint megoldás”. De Shazer úgy vélte, hogy az állandóan fennálló problémás viselkedés szabályszerűen, újra ismétlődik, amely körforgás gátolja a problémamegoldást. De Shazer arra motiválja a klienst, hogy keressen olyan kivételeket, amikor a problémás viselkedés nem következett be, majd az adott viselkedésminták megváltoztatására ösztönöz, így a problémamegoldó folyamatban az építő jellegű viselkedést képviselő kivétel válik szabállyá. De Shazer a módszer bemutatásánál hangsúlyozza: Ami működik, azt ismételd! Ami nem működik, azt hagyd abba! Ami nincs eltörve, azt ne gipszeld be! (Szabó, 1999).