Kelet- és Közép-Európa térségének országai az átmenet állapotában vannak. Már nem szocialista országok, de még nem is érték el a fejlett polgári demokrácia szintjét. A posztszocialista átmenet kifejezés ezt pontosan jelzi, utalva arra is, hogy a szocializmusnak megannyi jelensége tovább érezteti hatását a társadalom működésében és a mindennapokban megélt társadalmi valóságban. Dahrendorf (1990) nagyon találóan vetítette előre még a rendszerváltás hajnalán, hogy míg az alkotmányos-politikai változásokhoz elegendő hat hónap, a gazdaság átalakulásához pedig hat év, addig a mentalitás és a civil társadalom modern transzformációjához hatvan esztendő szükséges. Andorka (1996a) szintén a modernizációs folyamat egyik fontos elemének tartotta a modern mentalitás, a demokratikus normák és értékek elterjedését. A demokrácia ugyanis életérzés, amit a hétköznapi ember a hétköznapi valóságban megtapasztal. A modern mentalitás azonban nemcsak társadalom-lélektani kategória, hanem olyan szabályozási rendszer is, amely visszahat a gazdaság és a politika működésére, sőt, késedelmes megvalósulása egy bizonyos ponton túl aláássa az utóbbiak fejlődését is. E tanulmányban arra teszek kísérletét, hogy felvázoljam azokat a legfőbb jellegzetességeket, amelyek megkülönböztetik a demokrácia és a diktatúra, valamint a posztszocialista átmenet társadalmi valóságát. Ehhez olyan társadalom-lélektani keretet választottam, amely az egyének és a társadalom közötti kölcsönös kapcsolat alapján világítja meg a társadalmi folyamatokat.