Borka Péter

Respiratorikus fizioterápia


III/1.1. A parciális nyomások és a diffúzió

A tüdőkben és a szövetekben az oxigénnek és a szén-dioxidnak fontos határokon kell áthaladnia. A gázcsere egyszerű diffúzióval történik. A diffúzió az a folyamat, mely során a molekulák a nagyobb parciális nyomás irányából az alacsonyabb felé haladnak. Ennek megfelelően a külvilágtól a sejtekig egyre csökkenő oxigénnyomásokat mérhetünk. Az atmoszferikus levegőben az oxigén parciális nyomása (PiO2) 159 Hgmm, mely mire az alveolusba ér, lecsökken 100 Hgmm-re (PAO2). Az alveolust elhagyó artériás vérben a PaO2 szintén 100 Hgmm, míg a sejten belüli, intracelluláris PO2 csak 5 Hgmm. A szén-dioxidnál egy ezzel pontosan ellenkező irányú nyomásváltozást figyelhetünk meg, ami megfelel az ellenkező irányú szállítási igénynek. A CO2 parciális nyomása (PCO2), a termelődésük helyszínén, a sejtekben a legnagyobb, kb. 60 Hgmm, a tüdőbe érkező vér PCO2-je 46 Hgmm, az alveolusban a PACO2 40 Hgmm, míg a szobalevegőn lényegében elhanyagolhatóan kicsi, kb. 1 Hgmm. A parciális nyomásgradiensek tehát a szövetekben pont ellentétesek, mint a tüdőben. Ahogy az arterialis vér a pulmonalis gázcserére utal, úgy a vénás vér a szöveti eseményekre reflektál.

Respiratorikus fizioterápia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 504 0

Hivatkozás: https://mersz.hu/borka-respiratorikus-fizioterapia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave