A betegség lényegében egy állandó légúti gyulladás, bronchialis hiperreaktivitás és ezek következtében fennálló légúti obstructio. A betegség kialakulásához allergének, légúti fertőzések, bizonyos foglalkozási és környezeti ártalmak vezetnek, ha találkoznak a betegséget szintén meghatározó genetikai okokkal. Amikor már ez a gyulladással és légúti hiperreaktivitással jellemzett betegség fennáll, az asthma kiváltható más triggerekkel is, mint például a terhelés, hideg és száraz levegő belélegzése, cigarettafüst, stressz, farmakológiai anyagok (metakolin, hisztamin). Amikor a beteg olyan anyagot lélegez be, amire érzékeny, akkor a nyálkahártyájában és az alatta található hízósejtek rövid időn belül (< fél óra) mediátorokat kezdenek kibocsátani (leukotriének, hisztamin, prosztaglandin stb.). Ezek a mediátorok eredményezik a simaizomspasmust, a vascularis congestiót és szivárgást, mely a FEV1 és PEFR csökkenésén át az obstructióhoz vezet. Ez a korai, akut asthmás válasz, mely lényegében egy azonnali hiperszenzitív reagálás, általában 30–60 percen belül lecseng. A betegek felénél a légúti obstructio 3–8 órán belül újra jelentkezik. Ez a késői asthmás válasz általában súlyosabb és tovább tart, mint a korai reakció.