Az Ovidius-irodalmat régóta foglalkoztatják a Metamorphosesben megjelenő esztétikai, poétikai szempontú, vagy a költői lét értelmezését adó paradigmatikus epizódok. Arachne vagy Pygmalion történetét mára egyértelműen ilyenekként tartjuk számon. Magától adódik e sorban a művész egyik archetípusának, Daedalusnak az alakja is. A Metamorphoses 8. könyvének korábbi elemzői és – jórészt a műfaj meghatározta keretek miatt – kommentátorai azonban a szöveg értelmezése helyett beérték a mitologéma esetleges forrásainak és párhuzamainak csoportosító bemutatásával.151 A cél hagyományosan annak igazolása, hogy Ovidius mítoszváltozatának valamennyi eleme korábban is ismert volt, sőt költői előzménynek is nyomára akadhatunk. A téma hálásnak tűnik, hiszen Daedalus és Icarus menekülése önállóan is számtalan formában feldolgozott hérósztörténet. Hálásnak tűnik annak ellenére, hogy e bemutatás rendre az írott forrásokra korlátozódik, melyeknek pedig az Ovidius forrásvidékét feltérképező rendszerezése Knaack 1902-es dolgozatával152 – a lehetőségekhez képest – lezárult. Igaz, a két legfontosabb lehetséges költői minta (Kallimakhos Aitiája. és Euripides Krétése) behatárolásával (melyek vonatkozó részleteinek ismerete töredékesnek is alig mondható)153 elsősorban arra hívja fel a figyelmünket, hogy e művek hatása még a görög költői előzmény szilárd feltételezése esetén is legalább vitatható, ez azonban – ha úgy tetszik – a kérdés további nyitottságát is jelentheti… Másfelől: nem jutunk messzebb akkor sem, ha pusztán a cselekmény párhuzamait keressük. A menekülés történetét nem ismerő, az Icarus alakját mellőző és a repülés helyett tengeri utazásról szóló gyakoribb változatok kizárása után, olyan variációt kutatva, ahol az ovidiusi szüzsé csaknem valamennyi fontosabb eleme jelen van, a sokszor elemzett feldolgozások közül mindössze kettő marad hátra: Hyginus Fabuláié és az apollodórosi Bibliothéké Epitoméjáé. Mindkét szöveg a Metamorphoses után keletkezett. Mindezek ismeretében két esetben marad indokolt az ovidiusi Daedalus és Icarus történet forrásainak kutatása és bemutatása. Ha a szöveget valamely újabb forráscsoporttal sikerül összevetnünk, vagy ha a meglévő forrásokat valamely lényegesen új szempont alapján tudjuk értékelni.