Gloviczki Zoltán

Ovidius ars poeticája


A költő alakja és egyénisége

A dolgozat tematikus határai, az alátámasztandó vagy megcáfolandó korábbi álláspontok mérhetetlen mennyisége nem engedik, hogy néhány mondatban megpróbáljunk valami gyökeresen új személyiségképet nyújtani költőnkről. Egyetlen elhanyagolt szempontot szeretnénk itt megemlíteni. Ovidiust mint egyszerűen az augustusi aranykor költőjét szemlélni szerencsére kiveszőfélben lévő torzítás. Sokan hívták már fel a figyelmet az augustusi kultúrpolitika második korszakának hatásaira, s egyre többen a nagy aranykori nemzedékhez képesti tényleges generációváltás bekövetkeztére. De arra a tényre nemigen, hogy Ovidius nemcsak emberöltőnyivel később született Vergiliusnál vagy Horatiusnál, de jócskán túl is élte őket. Sőt: ma ismert művei egytől egyig Vergilius, Horatius, Propertius, Tibullus – és stílszerűen Maecenas halála után keletkeztek, amikor is Ovidius egyértelműen a korszak közel s távol legjelentősebb, legismertebb és legelismertebb költőjévé lépett elő, s ezzel ő éppúgy tisztában kellett, hogy legyen (s volt is), mint környezete. Népszerűsége felől nem lehetnek kétségeink, s a relegatio előtt az uralkodó családi környezetéhez fűződő szálai is ismertek. Ebben a helyzetben pedig haláláig nem állt be változás. Vajon ott és akkor megengedhette-e, megengedte-e magának Ovidius, hogy pusztán a nequitia és a teneri amores költője legyen, vagy Metamorphosesében felelőtlen módon és látszólag céltalanul saját nyelvi és költői tehetségében fürdőzzön? Ha tette, azzal is súlyosan állást foglalt volna.


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 455 5

Nem kétséges, hogy Horatius és Vergilius után a leggazdagabb utóélete a magyar irodalomban, sőt a folklórban is Ovidiusnak van. Hatása később kezdődött, mint amazoké, de mindmáig tart. Ovidius költő volt, s az Augustus-kor költészetének szellemisége ellen lázadt, mert – így Gloviczki – hazugnak, művészileg hazugnak érezte az ősök szokásai, a régi egyszerűség magasztalását. Ezért lesz fontos kérdéssé költészetében az igazság, természet és művészet viszonya. Ovidius nem a kevés kiválasztotthoz akar szólni, költeményeinek megszólítottjai nem annyira az egyes, meghatározott személyek, mint általában a férfiak, nők, a plebs, sőt a vulgus. Ovidius tehát nem hanyatlást jelent, hanem új kezdést, szakítást az előző kor értékrendszerével és az azt hordozó költészettel, az azt képviselő istenalakokkal, elsősorban Apollóval, szakítást a renddel, az augustusi rendezettséggel, ahol minden egyértelmű, egy folytonosan változó világban… Gloviczki kimutatja Ovidius költészetének egységét, azt, hogy nem lehet a műveket külön-külön elemezni, nincs külön Ovidius, a szerelmes költő és Ovidius, az epikus költő vagy száműzött költő, hanem minden művében egy egységes és – kényszer szülte kitérők ellenére is – következetes költői magatartás nyilatkozik meg.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gloviczki-ovidius-ars-poeticaja//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave