Gloviczki Zoltán

Ovidius ars poeticája


A hellenisztikus ízlés problémája

Lehetőségünk van ezután nem a teoretikusoknál, hanem magukban a hellenisztikus irodalmi, művészeti alkotásokban keresni az esztétikai nézetek tükröződését. Itt azonban a művek és az eddigi kutatás áttekintése ugyancsak ahhoz vezet, hogy a háromszoros szűrőn át történő értelmezés (a – sokszor töredékes – műveké, ezek római hatásáé és a szépségeszmény absztrakciójáé) végül az előbbihez hasonló ellentmondásokat eredményez. Ezen a területen az értelmezésnek olyan lehetőségei nyílnak meg, melyeknek – biztos és igazolható források és összefüggések híján – bármely változata koherens és helytálló rendszernek tűnhet. Hutchinson, a hellenisztikus költészet mértékadó feldolgozásában267 e zavar egyik vonatkozásán túllép, amikor kimondja, hogy a hellenisztikus esztétikai nézeteknek a római költészetre semmilyen effektív hatásuk nem volt. Megállapítása ugyan – groteszk módon – a korábbiakhoz hasonlóan megalapozhatatlan, ám indirekt módon ezzel is önmagát igazolja. Monográfiája mértéktartó abban is, hogy a hellenisztikus költészet és elvonható szépségeszmény ismérveit csupán mintaként helyezi a római költészet mellé, s bár egyetlen konkrét állásfoglalásában éppen Ovidiusra utal,268 a római költők műveiben már nem teszi mérlegre ezek hatását. Megteszik ezt azonban mások, azonnal reprezentálva föntebbi megállapításunkat: ugyanazon – elsősorban kallimakhosi ismérveket a Tibullus-kutató F. Cairns Tibullus költészetében látja megtestesülni,269 a Metamorphosesre koncentráló P. E. Knox Ovidiust tartja a hellenisztikus hagyomány letéteményesének,270 s folytathatnánk a sort Propertiustól Vergilius Eclogáinak elemzőiig.


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 455 5

Nem kétséges, hogy Horatius és Vergilius után a leggazdagabb utóélete a magyar irodalomban, sőt a folklórban is Ovidiusnak van. Hatása később kezdődött, mint amazoké, de mindmáig tart. Ovidius költő volt, s az Augustus-kor költészetének szellemisége ellen lázadt, mert – így Gloviczki – hazugnak, művészileg hazugnak érezte az ősök szokásai, a régi egyszerűség magasztalását. Ezért lesz fontos kérdéssé költészetében az igazság, természet és művészet viszonya. Ovidius nem a kevés kiválasztotthoz akar szólni, költeményeinek megszólítottjai nem annyira az egyes, meghatározott személyek, mint általában a férfiak, nők, a plebs, sőt a vulgus. Ovidius tehát nem hanyatlást jelent, hanem új kezdést, szakítást az előző kor értékrendszerével és az azt hordozó költészettel, az azt képviselő istenalakokkal, elsősorban Apollóval, szakítást a renddel, az augustusi rendezettséggel, ahol minden egyértelmű, egy folytonosan változó világban… Gloviczki kimutatja Ovidius költészetének egységét, azt, hogy nem lehet a műveket külön-külön elemezni, nincs külön Ovidius, a szerelmes költő és Ovidius, az epikus költő vagy száműzött költő, hanem minden művében egy egységes és – kényszer szülte kitérők ellenére is – következetes költői magatartás nyilatkozik meg.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gloviczki-ovidius-ars-poeticaja//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave