Idős emberekkel foglalkozva gyakran tapasztalhatjuk, hogy érdeklődésük, figyelmük jelentős mértékben az életük során régebben megélt események, élmények felidézése felé fordul. Ez a felidézés nagyon személyes, érzelmileg átszőtt, és az egyén számára különös fontossággal bír. A személyközpontú gondozásról írt fejezetben már utaltunk az eriksoni életciklusmodellre, amelyben az időskor központi lélektani feladataként jelenik meg a múlt tisztázó lezárása és az ehhez kapcsolódó lélektani munka. Felismerve e folyamat jelentőségét a segítőmunkában, Robert Butler az élettörténeti csomópontokon keresztül az egyén életében fontos megoldatlan konfliktusok felidézésére és reintegratív feldolgozására törekedett. Tapasztalatairól írt tanulmánya mérföldkövet jelentett az emlék- és élményanyag feldolgozását célzó módszerek alkalmazásában (Butler, 1963). Az általa „life review”-nak nevezett módszer ismertetését követően részben a módszer továbbfejlesztésén dolgoztak egy strukturáltabb forma kidolgozásával (Haight-Haight, 2007), részben pedig módszerkombinációk alkalmazásával (a strukturált élettörténeti feldolgozás kombinációja az élettörténeti epizódokhoz, sztorikhoz kapcsoltan, élettörténeti album fotókkal, ún. memóriadobozok összeállítása személyes emléktárgyakkal stb.).