A sportfogadás már önmagában komoly morálfilozófiai vitákat vet fel. Ezek a viták legtöbbször akörül forognak, hogy mik azok a döntések, amelyek a leginkább maximalizálják az egyén és a társadalom jóllétét; legjobban tiszteletben tartják az egyén szabadságát; valamint legjobban ápolják az emberek és a társadalom alapvető erényeit206. Ezek a megközelítések azonban gyakran összeütközésbe kerülnek. Hasonlóan a dohányzás, alkoholfogyasztás, drogfogyasztás kérdésköréhez, komoly harcot vívnak azok, akik a szerencsejátékokat (beleértve a sportfogadást) alapból bűnösnek és üldözendőnek tekintik (hiszen az erények ápolásához nem járul hozzá), és azok, akik alapvető emberi szabadságként tekintenek arra a döntésre, hogy ezekben mennyire vesz valaki részt, és eljut-e olyan szintekre, ahol ezek már önmagára nézve károsak. Annak eldöntése, hogy hol van az a pont, ahol az egyén döntése a társadalom egészére nézve káros; vagy ahol a társadalomnak kötelessége megvédeni az egyént, kultúránként és felvállalt morális megközelítésenként eltérő lehet. Erényetikai alapon az államnak lehet, hogy kötelessége lenne egy az egyben betiltani a szerencsejátékot; míg az egyéni szabadság mellett érvelők azt mondhatják, hogy az állam szerepe kizárólag az, hogy az egyéneket megvédje a játékszervezők megtévesztéseitől annak érdekében, hogy ők valóban szabad akaratukból dönthessenek arról, hogy milyen mértékig folynak bele.