A téri kifejezések produkciójának vizsgálatára a Pléh, Palotás és Lórik (PPL 2002) tesztsorozat Téri ragok és Névutók feladatát használtuk. A névutók kiváltásához két inherens orientációval bíró játékszekrényt használtunk vonatkoztatási tárgyként, mindkettő az asztalon az egymás mellett ülő vizsgálati személlyel és vizsgálatvezetővel szemben helyezkedett el. Céltárgyként kis színes műanyag háromszög-, kör- és négyzetlapokat használtunk. Ugyanilyen céltárgyakat használtunk a téri ragok kiváltására, a vonatkoztatási tárgy itt azonban két pohár volt, amelyek közül az egyik lefelé fordítva állt az asztalon. A két téri elrendezés (a névutók és a ragok kiváltására szolgáló) komplexitása megegyezett, a céltárgyak számára mindkét esetben ugyanannyi elhelyezkedési lehetőség volt, bár a két elrendezésben eltérő volt a vonatkoztatási tárgyak inherens orientációja. A kísérletvezető a céltárgyakat rakosgatta, és a gyerekektől három, jellegzetes iránykódolást tartalmazó kérdésre várt választ. Ilyen kérdéseket tett fel: Hol van a kék kör? (STATIKUS); Hová tettem a kék kört? (CÉL) és Honnan vettem el a kék kört? (FORRÁS). A résztvevőknek válaszaikban nem kellett elismételniük a megfelelő igealakot, a főnév+rag illetve a főnév+névutó válasz elég volt. 15 névutót és 6 helyragot, vagyis összesen 21 téri kifejezést vizsgáltunk (lásd 1. és 2. táblázat; ebben a vizsgálatban szomszédosságot kódoló ragokat nem teszteltünk). A kérdéseket és a célválaszokat a Függelék tartalmazza.