Sárvári György

Tudatváltás

Az éber átkapcsolás mûvészete

Családi minta – elengedlek egyszer

A lelke mélyén minden felnőtt gyerek marad, és vágyik rá, hogy a szülei elfogadják, szeressék, megfogják a kezét és gyengéden megnyugtassák: minden rendben van így. A szülő is vágyik rá, hogy hatalmasnak érezhesse magát, olyannak, aki tud gondoskodni, adni és felemelni. Aztán a hétköznapok elkoptatják a vágyait, elhalványítják kigondolt tekintélyét, és rájön, hogy nem megy. Csalódik magában, de ezt titkolja még önmaga előtt is. Nem tudja megbocsátani, hogy az elgondolt szülői szerepben megbukott, és pusztán csak önmaga kielégítetlen vágyait kergette. Meg szeretett volna felelni egy képnek, amely nem róla szólt, hanem egy legendáról, egy filmről, egy kivetített valóságról. Gyerek maradt ő is, bezárva vágyai zsákutcájába. Pedig oly jó lenne kitörni és valósággá tenni a vágyakat, oly jó lenne önmagunkká válni...

Néha azonban minden fordítva történik, és fordítva áll helyre az egyensúly. A gyermeknek kell odalépni szüleihez, mélyen a szemükbe nézni, megfogni a kezüket, és elmondani nekik: minden rendben van így. Nem tudtátok beteljesíteni a vágyott képet, elrontottátok. Sok szenvedést okoztatok nekem és magatoknak is, mert nem önmagatok voltatok, hanem egy illúziót kergettetek a jóságról, a fegyelemről, az értékekről. Nem tudtam megfelelni nektek, mert agyonnyomtatok a kimondott vagy elfojtott elvárásaitokkal. Nem érző lények, hanem szenvedő idolok voltatok, akik szabályokat és elveket közvetítenek. Elég lett volna, ha szerettek és elfogadtok olyannak, amilyen vagyok, de ti szülők akartatok lenni gyermekként. Most itt vagyok zavarodottan, megérintem felnőtt kezeteket, de gyermek lelketekhez szólok.

Szeretném megtörni a varázst, hogy önmagam lehessek végérvényesen, és ne akarjak soha többé megfelelni senki másnak, csak magamnak. Csak remélni tudom, hogy egyszer ti is hazataláltok. Most el kell hogy engedjem a kezeteket, hogy a saját utamat kezdjem el járni, remélve, hogy egyszer ti is felnőhettek majd. Az a ti harcotok lesz, de én most elengedlek benneteket. Nem kell, hogy megértsétek, nem kell, hogy megengedjétek. Ha megszületik bennetek az öröm, talán van remény, hogy egyszer ti is elengedtek, de ez már a ti történetetek lesz. Az enyém a saját úton való elindulás.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 532 3

Pszichológia

Sárvári György hazánk egyik legmeghatározóbb coach tanácsadója. Könyve nem egyszerű leíró pszichológiai kutatás, hanem egy izgalmas krimihez hasonlít, ahol a szereplők kiemelkedő vezetők, sportolók, vagy éppen hétköznapi emberek, akik szeretnének felülemelkedni a sorsukon. Olyan kritikus, drámai pillanatokat sűrít egy-egy ötperces írásba, amelyben egy életpálya legintimebb elakadásai és küzdelmei bontakoznak ki. Minden rövid történet mestermunka, amely a személyes elakadástól a kibontakozás és megújulás lehetőségéig vezet végig minket. Könyve stílusteremtő, mert minden sztoriban van valami egyedi és mégis mindannyiunk számára érvényes tanulság. Írásaiban a sűrítés és a fókuszált vonalvezetés eszközeivel él, amelyben a katarzis és a feloldás fontos szerepet kap. Aki olvassa a különböző emberi történeteket és sorsokat, szinte mindegyikben magára ismerhet. Talán azért is, mert korunk legfontosabb kérdései, az élet, a halál, az egzisztenciális szorongás, a szüleinktől való elszakadás, az elengedés és a megtartás leginkább szívszorító pillanatai bontakoznak ki belőle. A szerző valószínűleg a kollektív tudattalanból hívta elő ezeket a fontos történeteket, hogy mindannyiunk útkeresését támogassa általa.

„…A labirintus belőlünk táplálkozik, a mi kivetülésünk, azonos velünk, és így a megoldás is bennünk van legbelül. Az élet labirintusa olyan organikus Mátrix, amely pontosan követi a belső folyamatainkat. Ha elfáradunk és kiégünk, a külső körülményeink nem pusztán lekövetik a belső állapotunkat, hanem felerősítik. A kiégett ember a saját fásultságának felerősített árnyékával találja szemben magát kívül, illetve olyan erős megállító helyzetekkel, amik tükrözik a belső állapotát…”

„Nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni, beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. A betöltött idő megteremtése mindannyiunk számára fontos. A betöltött időhöz azonban az üres időn át vezet az út, amelyet megkerülni, átugrani nem lehet. Jó lenne átkapcsolni a pihenés örömébe, és élvezni a megérkezést. Ehhez azonban helyet kell készítenünk önmagunkban a megérkezés ünnepének…”

Hivatkozás: https://mersz.hu/sarvari_tudatvaltas//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero