Az áru előállítójától annak végleges felhasználójáig sokszor több szerződésen keresztül vezet az út. Az értékesítés folyamatában résztvevők – akiket röviden közvetítőknek nevezünk ebben az írásban – eltérő tartalmú és gazdasági célú szerződéses jogviszonyokban működnek közre az áru piacra juttatásában: viszonteladóként, bizományosként, „disztribútorként”, vagy más gazdasági funkciót megjelenítve. Számos esetben az értékesítési láncban több értékesítő is részt vesz különböző jogviszonyok alapján, a gyártó és a nagykereskedő megállapodásának jogi konstrukciója és gazdasági tartalma eltér a nagykereskedővel szerződő további értékesítőkétől. A közvetítés folyamatát a kereskedés és értékesítés hagyományai, a piaci szereplők erőssége és ébersége, a piac nyitottsága és szabályozásának megengedő vagy korlátozó jellege, a versenyjog szabályai, valamint számos egyéb külső tényező befolyásolja, mint a társadalmi-gazdasági kommunikáció csatornái, a fuvarozási, szállítási lehetőségek, az adózási környezet, illetve a jogviták szabályozása. Ezeket a megállapodásokat összefoglalóan „közvetítői szerződéseknek” nevezik, amely elnevezés kizárólag a szerződések gazdasági funkciójára utal, mivel az áru vagy szolgáltatás piacra juttatásának az elősegítésére irányulnak. A közvetítői szerződéseknek a szerződési jogban való közös, átfogó név alatti elhelyezése eltérő jogi tárgyuk miatt nem lehetséges, az ebben a kategóriában említett szerződések eltérő jellege, más-más szerződéstípus alá való besorolásuk vagy atipikus jellegük kapcsán sem igazolható, ráadásul a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) maga külön nevesíti a „közvetítői szerződést” (lásd Ptk. 6:288–6:301. §). A közvetítő minősítést ezért ezeknek a szerződéseknek a gazdasági funkciójára értjük, nem mint egy új szerződéstípust vagy új jogi kategóriát. A kereskedelem több évszázados történetében az áruk és szolgáltatások értékesítésében a közvetítők szerepe mindig kiemelt jelentőséget kapott, a jogi szabályozás környezete – amiként a kereskedelmi ügyletek esetében is – a már élő gyakorlatot próbálta vagy próbálja a jog nyelvére absztrahálni. A jogi szabályozás a napi gyakorlat elemeit jogi fogalmakhoz kötötten erősíti, a gyakorlatban jelentkező esetleges túlhajtásokat próbálja megnyirbálni, a visszaélésekre reagál, már amennyire ezekre utólag lehetőség adatik. A piaci közvetítők, a közvetítői kapcsolatok jelentősége a piac, a felhasználói igények ismeretén nyugszik, szerepük az áruk és szolgáltatások szükségességének, hasznosságának piac felé közvetítésében bír jelentőséggel. A közeli múltba visszatekintve az áru végfelhasználóhoz történő eljutásának modelljei közül a gyártó által történő közvetlen értékesítés modellje mellett a gyártó–nagykereskedő–kiskereskedő–fogyasztó/végfelhasználó modell, továbbá a kereskedelmi képviselő vagy márkakereskedő segítségével történő értékesítés modellje voltak a leggyakoribbak. Napjainkban a piacra jutás egyéb módozataival is találkozunk, a közvetítés kereskedelmi és üzleti megoldásai átalakulnak, a franchise mellett a gyártó által történő internetes áru- és szolgáltatásközvetítés az értékesítés új megoldásait mutatja.