Forrai Judit, Barcs István (szerk.)

Népegészségtan 1.


Alkoholfogyasztás, az alkoholizmus mint betegség

Magyarországon kb. 800 000 alkoholista van, ebből durván 600 000 férfi. Az alkohol önmagában nem rákkeltő, de a metabolizmusa kapcsán rákkeltő anyagok keletkeznek, és a különböző italféleségek adalékanyagai tartalmaznak rákkeltőket. Az alkohol főleg a szájüregi, nyelőcső-, gyomor- és májdaganatok kialakulását segíti elő. Jó oldószere a rákkeltő anyagoknak, amelyek a táplálékok útján kerülnek be a szervezetbe. Az alkoholisták szervezetében a daganatot gyakran egyéb betegség előzi meg, ezek közül a májrák leggyakrabban a májzsugor talaján alakul ki. Az emberi szervezetbe a mérgek közül az alkoholból kerül be a legmagasabb dózis. Az átlagos alkoholos italoknak az alkoholtartalma 8–12 g/100 ml. Napi 100 g alkohol rendszeres bevitele már alkoholizmusnak számít. Orvosi értelemben az alkoholizmus egy olyan krónikus betegség, amelyet az alkoholfogyasztás kontrolljának hiánya jellemez, és az, hogy a mentális beállítódás az alkohol napi adagjának megszerzése körül forog. Hiánya esetén elvonási tünetek jelentkeznek. Számos formája ismeretes, amit a függőség mértéke, a belátási képesség elvesztésének fokozata és az egyéb környezeti tényezők befolyásolnak, mind genetikai, mind tanult magatartási zavar, ami előbb vagy utóbb az egészségi állapot romlásához és halálhoz vezet (Tompa 20141, 2).

Népegészségtan 1.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 529 3

A népegészségügyi ellenőr és a védőnő szakirány Népegészségtan tantárgya kötelező tananyaga

Hivatkozás: https://mersz.hu/forrai-barcs-nepegeszsegtan-1//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave