Mire óvodába kerül a gyermek három éves korában, már sok mindenre képes, sok tudást és képességet elsajátított. A járás- és a beszédképesség birtokában új távlatok nyílnak meg előtte, más perspektívából látja a világot, kevésbé függ a környezetétől, könnyebben ki tudja fejezni magát. Bár a teste még kerekded, a gyerek eleven és mozgékony. Többnyire elsajátította a nyelv használatát, és így nemcsak kiélheti közlési vágyát, hanem új módszerrel fedezheti fel a világot, a miért és hogyan kérdések sorával. Az óvodáskor nagy változásokat hoz a gyermek életében. Mozgása finomodik, ügyesedik, teste hatéves korra megváltozik. Az óvodás számára kinyílik a világ, nyelvi és értelmi fejlődése már lehetővé teszi, hogy a környezetét hatékonyabban kutassa, vizsgálja, kíváncsiságát kielégítse. Maga a mozgástevékenység okoz nekik örömet, illetve a viszonylag nagy agy oxigénszükségletét az arányaiban kisebb tüdő csak a sok mozgás segítségével tudja biztosítani. Ezért sok lehetőséget kell biztosítani számukra a minél több futásra, ugrálásra, mászásra, hintázásra stb. Mivel az óvodások minden tevékenységet teljes energiával végeznek, könnyen kifáradnak, de ez sokszor azzal jár, hogy a cselekvés leállításában fontos szerepet játszó gátló mechanizmusok nem működnek, a gyerek nem tudja magát leállítani, túlpörög. Az óvodáskorban a gyerekek már képesek egy-egy sportot elsajátítani. Az óvodáskor végén jellemző az első alakváltás. Bár egocentrizmusuk még meghatározza a társas kapcsolataikat, de szociális tapasztalataik gyarapodnak, be tudnak illeszkedni a közösségbe.