Simon L. Zoltán

Árkádia kettős tükörben

T. Calpurnius Siculus eklogái


Bukolikus allegória és a költőszerep válsága a IV. eklogában

A kompozíció középpontjába helyezett IV. ekloga nemcsak a gyűjteményben, hanem az egész ókori irodalomban is a leghosszabb bukolikus költemény. Szokatlan terjengősségét, az immodica verbositast már Scaliger is kifogásolta, olyannyira, hogy művének Calpurniust tárgyaló fejezetében a költemény általa készített, 34 sorba tömörített változatát is közölte.1 A szerkesztés elhibázottságát hangsúlyozza az újabb kutatók jó része is, sőt J. Amat – nem mentesen az apologetikus szándéktól – annak tulajdonítja a költemény föltételezett elnagyoltságát, hogy befejezetlenül, nem a szerző által véglegesnek szánt formában maradt ránk.2 S valóban, az eklogának nemcsak a terjedelme rendhagyó, hanem az arányai is. A dalversenyt szokatlanul hosszú, 81 soros bevezető előzi meg, s hasonlóképpen terjedelmes, 24 soros utóhang követi. Am a befejezetlenséget éppen a két szövegrész egymáshoz való, a többi eklogához hasonlóan jól kiszámított arányossága cáfolja. A párbeszédes rész összesen 105, míg a dalverseny a hetes szám következetesen érvényesített kompozíciószervező elvének megfelelően pontosan 70 sorból áll, ha a dalversenyben szövegében található lacunát is figyelembe vesszük.3 A mű két vergiliusi ekloga tárgyát egyesíti. Maga a pásztori dalverseny az V. ekloga Daphnisról szóló, a korabeli értelmezés szerint Iulius Caesar apotheózisaként értett dalainak mintájára magasztalja az új császárt. A dalversenyt bevezető, Corydon és Meliboeus között zajló hosszú beszélgetés pedig az I. eklogát idézi föl, vagyis az Octavianus védelmét élvező Tityrus és a földjéről elűzött Meliboeus párbeszédét, de oly módon, hogy annak alaphelyzetét rögtön visszájára is fordítja. Itt ugyanis Corydon hálálkodik Meliboeusnak, mert az befolyása révén megmentette a száműzetéstől, attól, hogy a csak hallomásból ismert Hispánia vad vidékén, a homokot hömpölygető Baetis partján, rettentő maurusok és ibérek rablásaitól rettegve terelgesse nyáját:


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 499 9

A római irodalom egyik legrejtélyesebb alakja, a Nero-kori T. Capurnius Siculus meghatározó szerepet játszott a bukolikus költészet történetében. Hét eklogából álló gyűjteményét a reneszánsz korának alkotói tanulmányozták és utánozták, mint Angelo Poliziano, Iacopo Sannazaro, Pierre de Ronsard, Sir Philip Sidney, de hatása nyomon követhető egészen a szentimentalizmus koráig.Miután azonban a 19. századi irodalomtörténet-írása helyét a kánon peremén jelölte ki, Calpurnius műve szinte teljesen feledésbe merült, olyannyira, hogy nevével még a pásztori költészetet átfogóan tárgyaló munkákban is nemegyszer csak egy-egy lapalji jegyzetben találkozhattunk.

A jelen tanulmány az eklogagyűjteményt egységes, párját ritkító műgonddal megtervezett kompozícióként értelmezi, két, egymással szembeállított és egymástól homlokegyenest különböző szimbolikus tér, kétféle Árkádia köré szerveződik.A kötet tárgyalja Calpurnius nyelvi, stilisztikai újításait, imitációs technikáit, a különféle műfajok ötvözését, a költőszerep változásait.

Hivatkozás: https://mersz.hu/simon-arkadia-kettos-tukorben//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave