Bene Annamária

Medialitási jelenségek a magyar nyelvben

A műveltetés modern magyar nyelvészeti megközelítése

A magyar műveltető igékről elsőként Sylvester János írt. 1539-ben megjelent Grammatica Hungaro–Latina című nyelvtanában kifejti, hogy a műveltetés egyetlen alakban való kifejezése magyar jelenség, hasonlót csak a héberben ismer. Pontosan leírja benne a tárgyas igékből képzett műveltető igék struktúráját és jelentését: „Est et Coniugatio apud hebraeos, quidam illi Hiffil vocant, qua noster sermo creberrime vtitur, quae cum multas habeat species, haec inter alias praecipua est, quae habet verba, quorum significatio tres in se personas includit. Prima est, a qua agendi origo exit; secunda cuius medio operatio perficitur; tertia in quam illa transit.” (A hébereknél is van olyan konjugáció, – ők Hiffilnek hívják – amelyet a mi nyelvünk igen sűrűn alkalmaz, s bár sok fajtája van, a legfontosabb mind közül, hogy vannak igéi, amelyek jelentése három személyt foglal magába. Az első az, amelyiktől a cselekvés ered, a második az, amelyik véghezviszi, a harmadik, amelyikre hat. [Fordítás B. A.]) A Grammatica Hungaro–Latina után keletkezett összes magyar nyelvtan foglalkozik a műveltető igékkel; részletesen lásd E. Abaffy (1977).

Medialitási jelenségek a magyar nyelvben

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 440 1

Nyelvészet

A Medialitási jelenségek a magyar nyelvben című munka a magyar nyelv egy jelentős, de a magyar nyelvtudomány által méltánytalanul elfelejtett jelenségét, a medialitás jelenségét vizsgálja, illetve megnyilvánulásának egyes formáit.

E munka három, első látásra közös vonással nem rendelkező nyelvi jelenség sajátosságait járja körül, a határozói igenevek, a -t képzős melléknévi igenevek és a műveltető igealakok képezhetőségét. Azért első látásra, mert e három morfoszintaktikai jelenség képezhetőségét igencsak eltérő mechanizmusok irányítják ugyan, mégis van nekik egy nagyon fontos, ám általában szem elől tévesztett közös tulajdonságuk: érzékenyek az igék bennható, mediális és tárgyas osztályaira, azaz képezhetőségük az ige szerkezetének felépítésétől is függ. A szerző legfőbb célja annak bizonyítása, hogy a bennható-mediális-tárgyas igefelosztásnak helye van a magyar nyelvtudományban.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bene-medialitasi-jelensegek-a-magyar-nyelvben//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero