Hargittai Balázs (szerk.)

Négyszemközt a tudománnyal

Válogatás Hargittai István írásaiból

Idealizált felfedezés

A DNS kettőscsavar-szerkezetének felfedezése történhetett volna a következő forgatókönyv szerint. Gregor Mendel óta foglalkoztatta a kutatókat, hogy mi lehet az az anyag, amely az örökletes tulajdonságokat tovább viszi. Keresték azt a biológiai nagymolekulát, amely képes ellátni ezt a feladatot. A kémikusok egyre növekvő méretű molekulák háromdimenziós szerkezetét tanulmányozták, hogy amint azonosítják ezt az anyagot, készen álljanak az öröklődés anyagának szerkezetmeghatározására. Ebben kiváló eszközként számíthattak a század elején felfedezett röntgenkrisztallográfia módszerére. Az mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy az örökítést hordozó anyagok ugyanolyan atomokból és molekulákból épülnek fel, mint minden más anyag, és szerkezetét éppúgy, mint működési mechanizmusát a már felállított fizikai és kémiai alapismeretek szerint fogják meghatározni. Baktériumok hosszadalmas vizsgálata eredményeként Oswald Avery és munkatársai, Colin MacLeod és Maclyn McCarty 1944-ben megállapították, hogy az öröklődés anyaga a DNS. Ennek folytatásaként 1950-re Erwin Chargaff vizsgálatai nyomán már az is kiderült, hogy a különböző élőlények DNS-ében található bázisok aránya az adott élőlényre specifikus. Chargaff azt is megállapította, hogy bizonyos bázisok 1:1 arányban vannak jelen a DNS-molekulában, amiből Watson és Crick hamarosan eljutottak a bázispárok gondolatához. Ezzel összhangban volt a Rosalind Franklin röntgendiffrakciós felvételei által meggyőzően sugallt dupla helikális szerkezet. Ezt jól kiegészítették Sven Furberg korábbi röntgenkrisztallográfiai eredményei, amelyek szerint a bázisok síkja merőleges a foszfát‒cukor vázra. Watson és Crick számára már csak az maradt hátra, hogy Linus Pauling kémiai kötésre vonatkozó tanításait és modellezési módszerét alkalmazzák a DNS szerkezetére. Így hamarosan eljutottak a kettőscsavar-szerkezethez, amely az örökítés mechanizmusára is észszerű megoldást adott. A kettőscsavar-szerkezet Nature-beli publikálását kitörő örömmel üdvözölte minden kutató, aki saját munkájával és felfedezéseivel elősegítette a szerkezet felfedezését.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 552 1

Művelődéstörténet

Hargittai István fizikai kémikus, akadémikus, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem emeritusz professzora, az Academia Europaea (London) tagja, a Norvég Tudományos Akadémia külföldi tagja, a Lomonoszov Egyetem, az Észak-Karolinai Egyetem és az Orosz Tudományos Akadémia tiszteletbeli doktora. Könyvei jelentek meg a szerkezeti kémia, tudománytörténet, a tudományos felfedezés természete, a tudomány kultúrája és más témákban, eddig összesen kilenc nyelven. Néhány méltató megjegyzés könyveiről: „Hargittai István különleges tudományos élete során kapcsolatban volt a huszadik század tudományának legnagyobb alkotóival.” (Philip Ball, a Nature szerkesztője) „A szerző azok közé tartozik, akiket az eredményeik révén bárhol és bármikor a vezetők között tartunk számon.” (Sidney Altman, Nobel-díjas) „… az életrajzok mestere.” (Sir Salvador Moncada) „Hargittai írásai összekötik a világunkat.” (Roald Hoffmann, Nobel-díjas) „Írásaiból nemcsak másokat, Hargittai Istvánt is megismerhetjük.” (Paul Nurse, Nobel-díjas) „Írásai mindig megragadnak, olvasmányosak és eredetiek.” (Richard Henderson, Nobel-díjas) „Elegánsan és emberközpontúan mutatja meg a felfedezések hajtóerőit.” (Paul Berg, Nobel-díjas) „Hargittai nagyban hozzájárul ahhoz, hogy megértsük a tudományt, ezt a sajátosan emberi kulturális tevékenységet.” (Harold Kroto, Nobel-díjas) „Olyan világosan magyarázza el a legösszetettebb fogalmakat is, hogy tekinthetjük kedvcsinálónak is a további ismeretszerzéshez.” (Robert F. Curl, Nobel-díjas)

Hivatkozás: https://mersz.hu/hargittai-negyszemkozt-a-tudomannyal//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero