A szerződések gazdaságtana az 1970-es évektől kezdődően kialakult közgazdasági irányzat. Létrehozásában és felépítésében különböző rokontudományok is szerepet játszottak, mint a menedzsmenttudományok, a szociológia, a politika- és persze a jogtudomány. Az irányzat kiindulópontját a walrasi közgazdaságtani kánonnal szembeni elégedetlenség jelenti. Ha a piacon létezik egyetlen kitüntetett jelentőségű, „piactisztító” ár és egy ahhoz tartozó egyensúlyi mennyiség (a piaci szereplők pedig pontosan – és pontosan azonos mértékben – ismerik ezt), akkor a tranzakciós partnerek által kötött kétoldalú megállapodásokban szereplő, az egyensúlyitól esetleg eltérő árak és egyéb tranzakciós feltételek leginkább rövid távú anomáliákként értelmezhetők. A sokszereplős, decentralizált piac azonban – nem nehéz belátni – nem így működik. A szereplők csak nagyon ritkán és csak nagyon különleges áruk és szolgáltatások esetében vannak kvázi teljes, köztük szimmetrikusan eloszló információ birtokában. Egy valódi piacon tipikusan rengeteg ár és hozzá tartozó mennyiség van jelen, amelyek nagymértékben függenek a tranzakciós partnerek közti megállapodásokban szereplő feltételektől. Vagyis számít az, hogy ki kivel miben és hogyan állapodik meg; mint ahogy az is fontos, hogy az egyes megállapodásokat milyen külső körülmények – intézményi feltételek – övezik. Ha pedig így van, akkor érdemes tanulmányozni a szerződések gazdaságtanát – mondta a hatvanas-hetvenes évektől kezdődően egyre több közgazdász.