Az „Építő”, később „Történész” fedőnevű társadalmi kapcsolat, azaz dr. Ránki György a Kádár-korszak egyik legismertebb, nemzetközi tekintélynek örvendő történésze volt. Karrierje rendkívül gyorsan haladt előre, hiszen 1965-ben már az MTA Történettudományi Intézetének igazgatóhelyettese. Ebben az évben kapta meg a Ford alapítvány 1966-ra az Egyesült Államokba szóló ösztöndíját, és kiutazása előtt a hírszerzés megkísérelte beszervezését „tippkutató” munkára. Ezen azt kell érteni, hogy Ránkitól környezettanulmány-készítéshez alkalmas anyagokat vártak volna el azokról a személyekről, akiket „megfelelőnek” ítélt arra, hogy őket később ügynöknek beszervezzék. Az MTA állambiztonsági szempontból hármas kötődéssel bírt: a belső elhárítás objektumaként a III/III-4 osztályhoz tartozott, és ekkoriban egy Csanádi nevű tiszt „tartotta” az itt beszervezett ügynököket, a hírszerzés csak azokat kereste meg, akik külföldre utaztak. Az első puhatolódzó beszélgetésre 1965. november 26-án Ránki munkahelyén került sor. Az odalátogató belügyes – Viczián Pál százados – csak általánosságokban beszélt, ami Ránkinak is feltűnhetett, mert a beszélgetésről készült jelentés szerint