A légköri nitrogén (N2) mennyiségét jól ismerjük, mivel a levegő fő összetevője: 3,9 · 109 Tg. A molekuláris nitrogén teszi ki a légköri nitrogén több mint 99,99%-át. Ennek ellenére vegyületeinek tanulmányozása számos szempontból fontos: légköri ammónium és nitrát ülepedés, savasodás stb. Viszonylag egyszerűen meghatározható a dinitrogén-oxid légköri tömege is, mivel a hosszú tartózkodási idő miatt (2.1. táblázat) koncentrációja (0,31 ppm) gyakorlatilag állandó. A szén-dioxid légköri mennyiségének meghatározásakor alkalmazott módszert alkalmazva kiszámítható, hogy teljes légköri mennyisége 1,54 · 103 Tg nitrogén egyenértékkel egyenlő. Sokkal nehezebb a többi komponens tömegének megbecslése, mivel ezek igen rövid tartózkodási idejű nyomanyagok, koncentrációjuk ezért térben és időben erősen változik. Ráadásul ezek a vegyületek részben gáz, részben aeroszol formában fordulnak elő, sőt jelentős részük a felhővízben található. A levegőben lévő tömegük megbízhatóbb megbecsléséhez a Föld több pontján végzett vertikális eloszlás-mérésekre van szükség. A probléma nehézségeit jól illusztrálja, hogy különböző szerzők a légköri mennyiségükre eléggé eltérő eredményeket kaptak. Így Mészáros (1993b) becslése szerint az összes nem N2 és N2O légköri nitrogén tömege mintegy 2 Tg-vel egyenlő, szemben a Söderlund és Rosswell (lásd Huntizger, 1982) által javasolt 5 Tg értékkel.