Gulyás Judit

„Mert ha irunk népdalt, mért ne népmesét?”

A népmese az 1840-es évek magyar irodalmában

ÖSSZEGZÉSKÉPPEN

Amikor elkezdtem olvasni vagy újraolvasni ezeket a szövegeket, alapjában véve Horváth Jánosnak az irodalmi népiesség történetéről szóló monográfiájában olvasható megállapításából indultam ki: „Népmesét az említett német nyelvű kiadványokon kívül nem is gyüjtöttek még ekkor […] »Pórrege«, »néprege«, »tündérrege«, sőt »népmonda« címen írtak azonban műmesét eleget, melyek nagyrészében a mese, rege, monda és az irodalmi beszély jegyei és formái tisztázatlanul keverednek”1 – és nem tettem mást, mint az általa megjelölt időszakot (1820–1840-es évek) leszűkítve, pusztán néhány, az 1840-es évek második felében népmeseként vagy népregeként kiadott, szerzői névhez társítható verses irodalmi műalkotás keletkezés- és fogadtatástörténetét próbáltam dokumentálni és értelmezni. Célom az volt, hogy a folklorisztikai és az irodalomtörténeti kutatásokban egyaránt némiképpen marginalizált szövegek vizsgálatával közelebb juthassunk annak megértéséhez, milyen szerepet játszhatott a folklórepika egy műfaja a 19. századi nemzeti irodalom alakításában, az erre vonatkozó korabeli alkotói törekvések és értelmezési stratégiák áttekintése révén.

„Mert ha irunk népdalt, mért ne népmesét?”

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 559 0

Néprajz

A kötet azt a kérdést vizsgálja, hogy a reformkori magyar kultúrában, a népköltészet és az irodalom egyre intenzívebb kölcsönhatásának időszakában milyen kísérleteket tettek az elit kultúra bizonyos képviselői arra nézvést, hogy egy addig elsősorban a szóbeliségben hagyományozódó narratív műfajt, a tündérmesét beillesszék a nemzeti irodalom műfaji rendszerébe. Az ún. népies költők egy részének az 1840-es évek közepén Petőfi által létrehozott (majd felszámolt), az irodalomtörténeti emlékezet számára érzékelhetővé tett „triumvirátusa", vagyis Petőfi Sándor, Tompa Mihály és Arany János 1845 és 1847 között, három év leforgása alatt jelentetett meg olyan elbeszélő költeményeket, amelyekhez a népmese vagy a népmonda szerzői műfajmegjelölést társították (János vitéz; Népregék, népmondák; Rózsa és Ibolya). A kötet e három mű keletkezéstörténetét és 19. századi fogadtatását próbálja meg dokumentálni. Ezen túlmenően a magyar mesekutatás történetét áttekintve a korai magyar mesekéziratok és mesekiadások kapcsán foglalkozik a népmese és az irodalmi mese viszonyáról kialakított képzetek problematikus voltával, a szóbeliség és az írásbeliség közötti médiumváltás következményeivel, valamint a textualizációs eljárások és a hitelesség kérdésének összefüggéseivel.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gulyas-mert-ha-irunk-nepdalt-miert-ne-nepmeset//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero