Az 1-es típusú cukorbetegséget régebben fiatalkori diabétesznek nevezték, mivel elsősorban 35–40 éves kor alatt jelentkezik. Ma már tudjuk, hogy a cukorbetegségnek ez a formája bármely életkorban előfordulhat, de továbbra is gyakoribb a fiatalkori kezdet. A betegséget az okozza, hogy a rosszul működő immunrendszer elpusztítja a hasnyálmirigy inzulintermelő szigetsejtjeit, ennek következtében előbb-utóbb teljes inzulinhiány alakul ki. A szigetsejtek ellen termelődő „lövedékek” (ellenanyagok) a betegek vérében kimutathatóak. A betegség genetikailag fogékony egyénekben alakul ki provokáló környezeti tényezők hatására. A szervezet védekezőrendszerét megzavaró környezeti tényezők között bizonyos vírusfertőzések (mumpsz, a magzati életben elszenvedett rózsahimlő-fertőzés, Coxsackie B vírusinfekció), illetve a korai tehéntejes táplálás említhető. A vírusok szerepét hangsúlyozza, hogy ezt a betegséget leggyakrabban az őszi-téli hónapokban diagnosztizálják, akkor, amikor gyakoribbak a vírusfertőzések. A mumpsz és a rózsahimlő ellen védőoltást vezettek be, de az újonnan felfedezett 1-es típusú betegek körében gyakorta kimutatható Coxsackie B fertőzés megelőzése nem megoldott. Számos országban összefüggést találtak a korai tehéntejes táplálás és a később kibontakozó 1-es típusú cukorbaj között. Feltételezik, hogy a tehéntej egyik fehérjéje mint idegen anyag aktiválja az immunrendszert, de a megjelenő ellenanyagok nem csak a folyamatot elindító tehéntej-fehérjéhez kapcsolódnak, hanem az inzulintermelő szigetsejtekhez is, azok károsodását okozva. A fentiek alapján a megelőzés eszköze egyértelmű: 1 éves korig a tehéntejes táplálás kerülendő, anyatejes táplálás javasolt minél tovább. Az inzulintermelő szigetsejtek ellen irányuló ellenanyagok (a szervezet védekezőrendszerének lövedékei) segítik a betegség kora felismerését, de mind a mai napig nem sikerült olyan kezelést kidolgozni, amely az immunrendszer működésében kialakult zavart korrigálni tudná.