A hő által okozott sérülések egy része az alacsony hőmérséklet miatt bekövetkező fagyási sérülés, nagyobb része azonban a magas hőmérséklet által előidézett égési sérülés. Mind a fagyási, mind az égési sérülések súlyosságát illetően három, illetve négy súlyossági fokot különböztetünk meg, mely függ a hőmérséklet alacsony, illetve magas voltától, a behatás idejétől és nem utolsó sorban a sérülést szenvedett egyén általános állapotától és vérkeringési viszonyaitól. A tünetek és következmények a bőrpírtól a teljes végtagelhalásig terjedhetnek. A hőártalom bekövetkezte után fontos az elsősegély alkalmazása. Magas hőmérsékletű ártalomnál (pl. forró vízzel történő sérülés esetén) a végtag folyó csapvízzel történő hűtése – amely az elsődlegesen bekövetkezett sérülésnél jelentős fájdalomcsillapítást jelent – egyúttal megakadályozza a mélyre terjedő hőártalmat. A fizikális hűtésen túlmenően, amennyiben egyértelmű hámelhalás is van, bármely száraz, steril (tiszta, vasalt) fedőkötéssel, beburkolással kell az égett felületet az esetleges fertőzéstől megóvni. Az égési sérülések leggyakrabban háztartási balesetek. Forró víz, forró leves főzése közben a tűzhelyről való levétel után a forró folyadékot tartalmazó edény megbillenése során vagy saját magára, vagy sok esetben, a helyiségben lévő kisgyermekre ömlik a folyadék. Más esetekben éppen hűtési célzattal a földre tett edénybe eshet bele a gyermek és így szenvedi el sérüléseit. Minden egyes égési ártalom után orvoshoz kell menni, különösen a gyermekek, illetve az arc, kéz és nemi szervek tájékának égési sérülése esetén. Az ilyen esetek döntő többsége kórházi kezelést igényel.