A kívánt, preferált, optimálisnak tartott, tehát nem egyszerűen a leírt, illetve elemzett, koncepciókat tekintjük normatívnak. A világrend normatív megközelítése természetszerűleg különösen éles nézeteltérések forrása, hiszen a szubjektív elemek, az érdek- és értékviszonyok nagymértékben befolyásolják a kívánt, a szükségesnek tartott rendet. Az emberiség eddigi és különösen újabb kori történelme során szinte minden nagyobb eszmeáramlat, hatalom vagy hatalmi csoportosulás megfogalmazta a maga preferált (esetenként utópisztikus, a kor vagy a világ realitásaival, illetve jelentős csoportok érdekeivel ellentétes) világrend-koncepcióját. Az első olyan világrend-koncepció a XIX. században, amely megkísérelte elképzeléseit szervezeti rendszerré formálni, a napóleoni háborúkat követő Szent Szövetség volt. Ez a hatalmi viszonyok abszolutizálására, az erőegyensúlyra és a nagyhatalmak különleges szerepének kiemelésére épült. A XX. században az első világrend-koncepció a Woodrow Wilson amerikai elnök nevéhez fűződő híres tizennégy pontban s az erre épülő Népszövetségben öltött testet. A Népszövetség a két világháború között működött, az emberiség első átfogó, globális hatáskörű igénnyel fellépő kormányközi szervezeteként. A valóságban tulajdonképpen a győztes hatalmak szervezete volt, amely az első világháború után kialakított békerendszer stabilizálását és működését volt hivatva szolgálni. Mint ismeretes, a Népszövetség fő eszméit, szervezeti kereteit és működésének szabályait politikai síkon az Egyesült Államok dolgozta ki, majd úgy döntött, hogy kívül marad a szervezeti rendszeren.