Ritoók Zsigmond

Pillantás az ókortudományba


A középkor és múlttudománya

Az ókor végének nagy átalakulásai a múlttudományokban is változásokat hoztak. A kereszténység elterjedésével megváltozott a vallási világkép. Fontos kérdéssé vált az ókori pogány műveltség és a kereszténység viszonya: mennyiben fogadható be, építhető be az ókor műveltsége az új vallás világképébe. Ez erősen meghatározta a válogatást, értékelést, értelmezést, és erősen az ideológia felé tolta el a kérdést. Az ókorral való foglalkozás jelentős részben az igazoló példák, a bizonyító anyag keresésére vagy valamilyen szakismeret megszerzésére irányult – a döntő tényező tehát a használhatóság volt. A másik fontos változás a nyelvekben végbemenő volt. Az ókori Kelet nyelvei kihaltak. A görög és latin nyelvterületen pedig a beszélt nyelv (a vulgáris vagy „népnyelv”) kiejtésében, szókészletében, nyelvi rendszerében mind jobban eltávolodott az ókori irodalmi nyelvtől. Nyugaton előbb-utóbb rá kellett jönniük, hogy a latint már nem értik, hanem valamilyen más nyelven beszélnek: fokról fokra kialakultak az újlatin nyelvek. A görög Keleten a görög beszélt nyelv a középkori görög népnyelv felé fejlődött, amelyből azután az újgörög népnyelv lett. A görög és a latin klasszikus ókori formáját már tanulni kellett – és tanulták is, mert az egyház hivatalos nyelve és a tudomány (teológia, filozófia, történetírás stb.) nyelve Nyugaton a latin volt (a költészeté csak részben), a Bizánci Birodalom területén pedig a klasszikus vagy inkább klasszicizáló, bár ejtésében már „új” görög. A régi nyelvet azonban saját koruk gondolatainak kifejezésére, történelmük megírására használták. A régi szerzőket az irodalmi nyelv megtanulása, az irodalmi stílus elsajátítása céljából vagy a bennük rejlő tárgyi ismeretek kedvéért olvasták, a filozófusok gondolatait pedig beépítették a maguk teológiai-filozófiai világképébe. Az ókori művelődéshez való viszonyt tehát elsősorban a felhasználhatóság határozta meg: az ókori művelődés anyaga részben a magasabb műveltség alapjához tartozott, részben annak egyes területeire volt szétosztva, az egyes területek önálló igényeinek alárendelve.

Pillantás az ókortudományba

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 572 9

A mű áttekinti, hogyan alakult az ókorral való tudományos igényű foglalkozás, az ókortudomány, a kezdetektől napjainkig az egyes korok vezéreszméivel kölcsönhatásban, hogyan fejlődtek ki és alakultak azután éppen e kölcsönhatás eredményeképpen az ókortudomány egyes résztudományai és azok módszerei, másfelől hogyan hatott maga is az egyes korok gondolkodására, s hogyan lett így az ókorral való tudományos foglalkozás az európai és a magyar művelődés szerves részévé. Tárgyalja a kérdést, hogy mi lehet az ókortudomány feladata ma, lehet-e még valami újat mondani annyi évszázad után is az ókorról.

Mindenkinek ajánljuk, akit érdekel az ókor története, aki kíváncsi arra, hogyan dolgoznak az ókor kutatói. Aki áttekintést szeretne kapni arról, milyen szakterületeket foglal magában az ókortudomány, aki tudni szeretné, „mire jó” a klasszika-filológia. Mit tehet hozzá az emberiség céljaihoz, gondolkodásmódjához, hogyan gazdagíthatja közös tudásunkat.

Ritoók Zsigmond klasszika-filológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A római és ógörög irodalom nemzetközileg elismert, kiemelkedő tudósa.

Hivatkozás: https://mersz.hu/ritook-betekintes-okortudomany//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave