Mind ez idáig a betegséggel való megküzdés személyiséggel összefüggő tényezőit elemeztük, és nem vettük figyelembe az adott társadalom, illetve kultúra társadalom-lélektani kereteit. Az adott kultúra meghatározott életszervezési kereteket nyújt a benne élőknek. Megszabja egészséghez és betegséghez való viszonyulásunkat s ebből következően a betegséggel való megküzdés módozatait is. A betegség természetes jelensége az életnek, bár a betegségek más-más formában jelentkeztek az idők folyamán. Mondhatni, minden kornak megvolt a maga jellegzetes betegségspektruma; míg a régebbi időkben a járványos betegségek voltak a legfőbb halálokok, ma legfőképpen a civilizációs betegségek szedik áldozataikat. Krónikus betegség soha nem fordult elő még ilyen mennyiségben, mint manapság, s ez jelentősen átformálja a betegséghez való viszonyulásunkat is. Régebben a betegek nagy része meghalt, még mielőtt állapota krónikus formába ment volna át. Ma pedig a túlélési statisztikák birtokában megállapíthatjuk, hogy egyre több beteg menthető meg, akik valamilyen maradványtünettel, azaz krónikus betegként élik további életüket. A születéskor várható élettartam megnőtt, de az így nyert életévek nagy része nem betegségmentesen telik el.