Az FCPA mellett a (nagy)vállalati compliance történetének másik fontos – és jelentős nemzetközi hatással bíró – állomása a 2002. évi, szintén egyesült államokbeli Sarbanes-Oxley Act (a továbbiakban: SOX).1 A SOX megalkotásának legfontosabb előzménye a bevezetésben már érintett, ún. Enron-botrány, illetve a botrány által kiváltott társadalmi nyomás volt.2 Az Enron fő profilja energiakereskedelem volt, erőteljes terjeszkedéssel igen hamar jelentős amerikai vállalattá vált. Az Enron-csalás lényege – annak ellenére, hogy a csalással kapcsolatos folyamatok összetettek és sokrétűek voltak – röviden összefoglalható, mert az alapséma meglehetősen egyszerű volt. Az Enron leányvállalatokat alapított, majd ezekkel hamis vagy színlelt, gazdasági hasznot nem jelentő transzakciókat bonyolított, azonban az ügyletek alkalmasak voltak arra, hogy a vállalat pénzügyi beszámolóit kozmetikázzák általuk. Az egyre előnyösebb beszámolók hatására az Enron-részvények árfolyama meredeken emelkedett, a befektetők pedig úgy vásároltak, hogy nem voltak a vállalat valós gazdasági teljesítményével kapcsolatos információk birtokában. A botrány kitörésekor a részvényárfolyamok zuhanásba kezdtek és 2001. december 2-án az Enron csődöt jelentett.3 A botrány által kiváltott társadalmi méretű nyomás a politikát is lépéskényszerbe hozta. Nem állítható, hogy a SOX megalkotását kizárólag az Enron-ügy ihlette volna, de döntő befolyást gyakorolt a folyamatra, a fentebb bemutatott Worldcom és egyéb vállalati botrányokkal egyetemben. Ugyanakkor az FCPA mellett a SOX talán a másik olyan jelentős, extraterritoriális hatályú amerikai jogszabály, amellyel az amerikai tőzsdék valamelyikén jegyzett vállalatok (magyarországi leányvállalatainak) pénzügyi és compliance munkatársai is napi szinten találkoznak, ugyanis a SOX compliance jelentős adminisztrációs terhet és erőforrás-szükségletet ró a vállalatokra.